Selfskills
Vannak kérdések, amelyekben nehezebb a döntést meghozni. Aki a hosszas sakkozás helyett első megérzésére hallgat, az esetek többségében – mint utóbb kiderül – jobban dönt.
Hosszas mérlegelés, és minden tényező alapos figyelembe vétele helyett ajánlatosabb megérzésükre és a szívükre hagyatkozni a fontos döntések meghozatalakor is mindazoknak, akik „jól fejlett” igazságérzettel rendelkeznek – olvasható abban a tanulmányban, amelyet a németországi Halle-i Egyetem kutatói állítottak össze a döntéshozási módszerek és a meghozott döntések helyességének vizsgálatáról. „Minél összetettebb egy döntés, annál inkább bíznunk kellene a tudatalattinkban működő, információkat feldolgozó rendszerben” – mondja Claudia Dalbert, a kutatók vezetője.
Dalbert csoportja megállapítását egy gyakorlati példával is alátámasztja: amikor lakást keresünk, több ajánlat közül is válogathatunk, s a mérlegelés során az árat, a lakás helyét, állapotát és még számos tényezőt kell figyelembe vennünk. A szempontok annyira összetettek, hogy néha óriási tehernek érezzük, hogy a sok lehetséges közül kiválasszunk egyet.
„A hosszadalmas érvelés és ellenérvelés helyett jobban járunk, ha tudatalattinkra bízzuk a tényezők kiértékelését és a döntés meghozását, az ugyanis hatékonyabban meg tudja találni a számunkra legmegfelelőbb ingatlant, mint tudatos énünk az összes agyalásával” – tanácsolja Dalbert.
A tanulmány különös hangsúlyt helyezett a döntéshozás és az igazságérzet összefüggésére. A tudósok véleménye szerint az igazságérzet is az alapvető emberi szükségletek közé tartozik, mint a szeretet, hatalomvágy vagy teljesítmény.
A kutatók egy konkrét, ám fiktív szituáció kapcsán vizsgálták a megfigyelésben résztvevők igazságérzetét és döntéshozását: az előre megkomponált sztori szerint négy fiatalkorú betörést követ el jelenlegi iskolájába, hogy ellopják az előttük álló dolgozat megoldókulcsát, ám tetten érik őket. Amikor az iskola igazgatója kérdőre vonja őket, kiderül, hogy mindegyikőjüknek más-más feladata volt a bűncselekmény során: egyikőjük az ajtónál állt őrt, míg a maradék három fiatal közül az egyik tulajdonképpen „csak” a másik kettőt bujtogatta a betörés elkövetésére.
A vizsgálatban résztvevőknek ezután az volt a feladata, hogy a fiktív betörés elkövetőinek büntetést osztogassanak – a társaság egyik felének azonnali hatállyal el kellett döntenie, milyen büntetést kapjanak az ifjú betörők, míg a csoport másik felének több idő állt a rendelkezésére, hogy hosszabb mérlegelés, és az összes tényező megvizsgálása után ítéletet hirdessen. „A spontán bíráskodás során az egyes elkövetőkre jutó büntetések között nagyobb különbségek voltak” – mondja Dalbert az eredményről – „s ez a gyakorlatban is alkalmazott jogi gyakorlatnak is megfelel. A hosszadalmasabb gondolkodás után azonban az egyes elkövetőkre jutó ítéletek közötti különbség jócskán lecsökkent.”
A professzornő szerint a különböző döntéshozási módszerekkel adódó látványos különbség és a spontán döntéshozatal helyessége azzal magyarázható, hogy tudat alatt jóval több információt tudunk feldolgozni, s ezáltal születhet végül jobb választás.”
A szív diktálta döntések népszerűsítésére azonban nem kell óriási kampányokat szervezni, hiszen jelenlegi választásaink 98 százalékát így hozzuk meg.
Forrás: fitforfun.de, fokuszbanano.hu
