Kedves látogató! Ez a weboldal jelenleg szerkesztés alatt áll.
A selfskills.hu oldal ami a működőképes oldalunk, megtudja nyitni ha, a következő linkre klikkel: selfskills.hu.
Köszönjük megértését.

Varga Zoltán - NLP Life Coach; kommunikációs tréning, önismereti tréning, nlp coach, life coach, business coach

Breaking News
Home / Módszerek / Relaxáció és Meditáció / Fény/Hang készülékek

Fény/Hang készülékek

Pacemaker az agynak: a hang és fény gépek

Életemnek abban a szakaszában, amikor egyedül éltem a hegyoldalban, sok időt töltöttem azzal, hogy a tüzet bámultam. Felhalmoztam néhány követ a kandalló előtt és úgy múltak el az esték, hogy egy fatuskón ültem és szemléltem a lobogó lángokat, ahogy a sokszínű parázs mély vörösből tiszta fehérré változott. Egy szinte félig hipnotikus állapotban képeket és néha egész jeleneteket figyeltem meg, amik egész reálisnak tűntek: városok nőttek ki a sivatagból, hadsereg menetelt, egy csoport apáca sétált karöltve, majmok himbálództak fáról fára. Tudtam, hogy ezek a dolgok nincsenek ott a valóságban, de azt is tudtam, hogy nem látnám őket, ha nem bámulnék a tűzbe. Valami módon a mozgó, pislákoló fény víziókat ébresztett a fejemben. Időnként úgy éreztem teljesen elszakadtam az időtől – nem egy huszadik századi egyén voltam, hanem egyszerűn egy emberi lény, aki ugyanabba a tűzbe bámult, amibe az emberek már évszázadok és évezredek óta bámultak, ugyanazokat a dolgokat látva benne. Hirtelen teljes bizonyossággal ráébredtem, hogy milyen titokzatos is lehetett a tűz őseink számára, és hogy milyen szórakoztató volt – miért lett volna szükségük televízióra, amikor ott volt nekik ez az állandó vízióforrás?

Ezek szerint azt, hogy a pislákoló fények titokzatos és gyakran bűvös vizuális hallucinációkat okozhatnak, az emberek már tudták a tűz felfedezése óta. Ez nagy becsben tartott tudást jelenthetett az ősi sámánoknak és költőknek, akik megtanulták, hogyan használják a lángokból előtűnő képeket a varázslatuk fokozására. Még a legősibb tudósokat is izgatta ez a jelenség. Ptolemaios feljegyezte, hogy ha egy forgó küllős kereket helyez egy megfigyelő és a nap közé, akkor bizonyos frekvenciákon úgy tűnik, mintha a kerékküllő mozdulatlan lenne vagy visszafelé forogna (ezt mindannyian tapasztalhattuk gyerekkorunkban, amikor felvillanyoztak minket a cowboy filmekből a menekülő postakocsi jelenetek). Ptolemaios azt is felfedezte, hogy a napfény felvillanása a forgó kerék küllői között azt eredményezi, hogy a megfigyelő szemei előtt formák és színek jelennek meg és könnyed, eufórikus állapotba kerül. A tizenkilencedik században Pierre Janet francia pszichológus, aki nagy befolyással volt Sigmund Freudra, észrevette, hogy amikor a párizsi Salpetriere kórház (Salpetriere Hospital) páciensei villanó fények hatásának voltak kitéve, hisztérikus viselkedésük csökkent és fokozott relaxációt tapasztaltak.

A modern tudósok megpróbálták analizálni ezt a jelenséget, és a tűznél bonyolultabb fényforrásokat használtak a kísérletek végrehajtására. A nagy idegszakértő W. Gray Walter a késői negyvenes és ötvenes években egy kísérletsorozatot végzett, melynek során egy elektromos sztroboszkopikus eszközt használt egy EEG szerkezettel kombinálva, hogy ritmikus fényvillanásokat irányítson a kísérleti alanyok szemébe tíztől húszig terjedő villanás / másodperc gyakorisággal. Meghökkenve tapasztalta, hogy úgy tűnt a villogás az egész agykéregben megváltoztatta az agyhullám aktivitást és nem csak azokon a területeken, amit a látással hoznak kapcsolatba. Walt azt írta “A villanások ritmikus sorozata úgy látszik, áttör néhány fiziológiai korlátot az agy különböző részei között. Ez azt jelenti, hogy a látókéregbe eljutott inger, amit a villanás váltott ki, átlépte határait és a lüktetéssorozat elárasztott más területeket is”. A villanásokat érzékelő alanyok szubjektív tapasztalatai még érdekesebbek: “A kísérletalanyok üstökösszerű fényekről, ultra-földöntúli színekről, mentális színekről és nem mély vizuális színekről számoltak be”.

Walter megértette, habár ez nem magyarázta meg a furcsa vizuális effektusokat, hogy a végbemenő folyamat abból állt, hogy a villogó fények hatására az alanyok EEG-je megváltozott és felvette a fényvillanások ritmusát. Ez a jelenség már széles körben ismert volt – szinte attól a pillanattól fogva, hogy a 1920-as évek végén először feljegyezték az EEG agyhullám mintáit a kutatók tisztában voltak vele, hogy a fotikus (fény) stimuláció meg tudja változtatni az EEG-t. 1934-ben a tudósok nemcsak azt megállapították meg, hogy az EEG minta megváltoztatható az ismétlődő vizuális stimulációval egy bizonyos frekvencián, hanem azt is, hogy az agy gyorsan reagál úgy, hogy átáll ugyanarra a frekvenciára. Ez a hatás, amit áthangolódás vagy fotikus meghajtás néven is ismernek, a vizuális megfelelője az audio-frekvenciát-követő reakciónak, amit Robert Monroe és társai fedeztek fel, amikor az agyat ritmikus hangoknak vetették alá és megállapították, hogy az agy EEG mintái felveszik a hang frekvenciáját.

1960-ban néhány brit művész és az amerikai író William Burroughs olvastak Walter kísérleteiről és lebilincselték őket a beszámolók, miszerint a vizuális áthangolódás bizonyos frekvenciákon nyilvánvalóan vizuális hallucinációkat okoz, és létrehoztak egy egyszerű eszközt, hogy kihasználják ezt. Álomgépnek nevezték el. Erre a pszichedelikus korszakra jellemző harsányan apokaliptikus kifejezéseket használva az egyik feltaláló így írta le gépet:

Az Álomgép … egy átlyukasztott cilinder, ami egy fényforrás körül forog és sztroboszkopikus “villanást” eredményez a néző zárt szemhéja mögött. A “villanás” egy meghatározott gyakoriságnál / másodperc radikális változást okoz az agy “alfa” vagy letapogató ritmusaiban, ahogy azt az elektroencefalográfon végzett vizsgálatok kimutatták. Az alanyok elkápráztató fényekről, földöntúli ragyogásról és színekről számolnak be, aminek magnitúdója és formai összetettsége fokozódik a stimuláció alatt. Amikor a villanás azonos fázisban van az alany alfahullámával, ő nagy területű színes mintákat lát, amik a látótér teljes szélességében fejlődnek ki, ez egy 360 fokú hallucinációs vízió, amiben ábrázolások csillagképei jelennek meg. Kifinomult, elképesztő bonyolultságú geometriai konstrukciók épülnek fel többdimenziós mozaikból élő tűzgömbökké, mint a keleti miszticizmus mandalái vagy bármely pillanatban felbomlanak különálló képekké és erősen drámai jelenetekké, mint az élénk színű álmok…. A “villanás” egy provokált élmény küszöbélménye, amit a fénysebesség megváltoztatása vált ki, hogy alkalmazkodjon az alfahullámunk teljes sávjához. A ” villanás” képek káprázatos sokféleségét alkotja meg, ami állandóan változik és teljességgel hatástalannak és vontatottnak tünteti fel az úgynevezett “modern” művészet “kollázsait” és “összeállításait”. A művészettörténetet már nem alkotják. A művészettörténet, mint egyedi képek felsorolása, lezáródott a fény közvetlen bevezetésével, ami most már a fő hajtóerő a képek alkotásához, amik végtelenül sokrétűvé, összetetté és mindent áthatóvá váltak. Az üstökös a Fény.64

A villanás effektus iránt megnőtt a tudományos érdeklődés az 1960-as évek alatt és virágzott az 1970-es évek elején és közepén, amikor robbanásszerűen jelentek meg a kutatók egymástól független tanulmányai szerte a világban. 9,53,74,111,163,242,257,275,360,374,379 Ezek a jelentések ismételten megerősítették, hogy a ritmikus villanó fények gyorsan áthangolták az agyhullámokat. Azonban a kutatók túlmentek a fotikus áthangolódás létezésének merő bizonyításán és azt is vizsgálták, hogy milyen hatással van a fotikus áthangolódás az alanyokra. Amit felfedeztek, az meglepő és izgalmas volt és azt sugallta, hogy a fény stimuláció hatásos eszköz lehet az agy és a test működésének javítására. Egymástól független tanulmányokban a kutatók felfedezték, hogy:

-          bizonyos frekvenciákon (különösen az alfa és théta sávokon) a ritmikus villanások csillapítják a nyugtalanságot a stimuláció ideje alatt.

-          a kísérleti alanyok, akiket ilyen stimulációnak vetettek alá, a nyugtalanság hosszantartó és lényeges csökkenésről számoltak be.

-          ugyanazokon a frekvenciákon a villanó fények mély fizikai ellazulás és szellemi tisztaság állapotát idézték elő.

-          fény stimulációt használva lehetséges volt “megtanítani” az agyat az EEG frekvenciájának módosítására.

-          ilyen betanítás után az alanyok verbális képessége és verbális teljesítmény IQ-ja megnőtt.

-          bizonyos frekvenciákon (ismét az alfa és a théta sávban) a villanó fények fokozták az alany hipnotizálhatóságát és szuggerálhatóságát.

-          a villogó fények a két agyfélteke jobb koherenciájának és összehangoltságának állapotát idézheti elő.

-          az ilyen koherencia a két félteke között a fokozott intellektuális tevékenységgel kapcsolható össze.

-          a gyerekeknél körülbelül 14 éves korukig általában a leginkább produkált frekvencia a théta, míg a felnőtteknél a leginkább előforduló frekvencia a béta – vagyis, ahogy az egyén a felnőttkorba ér a théta százaléka a normális EEG-ben csökken és a béta mennyisége pedig nő – és ezáltal, ha théta frekvencián áthangoljuk egy felnőtt agyhullámait, akkor visszajuttatjuk a felnőttet egy szabadabb, gyermekibb mentális állapotba, amire az élénk, spontán mentális ábrázolás és kreativ gondolkodás a jellemző.

Miközben csak úgy záporoztak az agyhullámok fotikus meghajtásával kapcsolatos tanulmányok, más kutatók az agyhullámok auditív meghajtását vizsgálták. Miközben az agyat olyan hangokkal stimulálták, mint ritmikus kattanások, tónusok és fehérzaj pulzálás, EEG-készülékkel megfigyelés alatt tartották és azt tapasztalták, hogy az agy valóban reagált a ritmikus auditív stimulációra fokozott agyhullám tevékenységgel a hangokkal azonos frekvencián. Vagyis, egyedül ritmikus hangokat használva lehetséges volt az agyhullám aktivitást áthangolni, habár csak a hang által történő áthangolódás hatása nem tűnt olyan határozottnak és hosszantartónak, mint a fény áthangolódás hatása. Azt is felfedezték, hogy ugyanúgy, mint a fotikus meghajtás, az auditív meghajtás is arról tanúskodik, hogy két agyfélteke jobb koherenciájának és összehangoltságának állapotát idézi elő.

És amíg ezeket a különálló fotikus és auditív meghajtás tanulmányokat végezték, más kutatók, ahogyan korábban is említettük, felfedezték az agyfélteke összehangoltság létezését és rájöttek, hogy ez egy olyan állapot, ami kapcsolatban van egy sor előnnyel, mint például a mély relaxáció, eufória valamint fokozott kreativitás és intellektuális tevékenység.

Son et Lumiere: egy gondolat születése

Nyilvánvaló volt, hogy ezek az egymástól független fejlemények, ha összegezzük őket, néhány lebilincselő dologra engedtek következtetni. Szinte egyszerre több független kutatónál felmerült a gondolat, hogy mivel a villogó fények és pulzáló hangok önmagukban egyaránt tudták áthangolni az agyhullámokat és növelték az agyfélteke összehangoltságot, akkor lehetséges, hogy a hang és fény stimuláció azonos frekvencián történő kombinálásával az áthangolódás hatása és az azt eredményező agyfélteke összehangoltság még erősebb lenne. Ezektől a lehetőségektől felcsigázva, az önálló felfedező-kutatók elkezdték vizsgálni a kombinált hang és fény stimuláció hatásait, és igyekeztek olyan új eszközöket létrehozni, amik lehetővé tennék az egyéneknek, hogy egyszerre bombázzák az agyukat hanggal és fénnyel.

Nyilvánvalóan a hang és fény gépek, vagy audiovizuális integrátorok (AVI) létrehozása egy olyan ötlet volt, aminek itt volt az ideje. Ahogy korábban is említettem, az embereket már évszázadok óta érdekelte a villogó fények hatása, és ahogy a technika fejlődött még meg is terveztek olyan kezdetleges villogás-dobozokat, mint például William Borrough Álomgépe, amivel tapasztalhatták a hallucinációs villanás jelenséget egy bizonyos mértékű irányítással. A sztroboszkopikus fények használata kombinálva az 1960-as évek tudattágító rockzenéjével (és néhány esetben kombinálva pszichedelikus kábítószerekkel is) fokozottabban tudatosította emberek milliói számára a villogó fények lenyűgöző vizuális és mentális (néhány esetben még spirituális) hatását. Tudósok osztották ezt a népszerű elragadtatást a villogás iránt, amint az meg is nyilvánult a fotikus meghajtással foglalkozó tudományos tanulmányok fellendüléséből az 1970-es években.

Hasonlóképpen, az embereket minding is rabul ejtette a ritmikus hangok hatása és az idők kezdetétől tisztában voltak a ritmikus zörejek agy-változtató és agyhullám áthangoló hatásával, ahogy azt bizonyítják is például az évezredeken keresztül, a törzsi kuruzslók és sámánok által kifejlesztett bonyolult auditív meghajtás technikák. Ahogy az antropológiában és sámánizmusban elismert szaktekintély Michael Harner rámutatott ” Az alapvető eszközök az SSC (Shamanic State of Consciousness – ‘Sámáni tudatállapot’) elérésére a dob és a csörgő volt. A sámán rendszerint arra korlátozza a dob használatát, hogy előidézze és fenntartsa az SSC állapotot…. A dob ismétlődő hangja általában alapvető fontosságú a sámáni feladatok elvégzésére az SSC állapotban. A szibériai és más sámánok néha, alapos okkal, úgy utalnak a dobra, mint a “lóra” vagy “kenura”, ami átviszi őket az Alvilágba vagy a Szellemek világába. A dob folyamatos, monoton üteme vivőhullámként hat, először, hogy segítsen a sámánnak elérni az SSC állapotot, majd fenntartani azt az utazása alatt.”

Andrew Neher kutató vizsgálta a dobolás hatását az EEG mintákra (vagy hullámokra?) és megállapította, hogy a ritmikus dübörgés drámaian megváltoztatta az agyhullám tevékenységet. A sámán szertartásokat kutató más tudósok, mondja Harner, ” kimutatták, hogy a dobpergés frekvenciák az EEG frekvenciasáv théta hullámában … túlsúlyban voltak a bevezető műveletek alatt.”

Az emberek mindig is nagyra értékelték a zene, ami nem mást, mint ritmikus hangjelzések váltakozása, érzékvilágot felszabadító erejét és évtizedek óta a zenészek és zeneszerzők tudatosan és szándékosan befolyásolták zenéjükkel a hallgatók agyának állapotát a frekvenciák és tónusok manipulálásával.

Az embereket az is régóta foglalkoztatta, hogy milyen lehetőségeket kínál a mentális tevékenység befolyásolására az olyan stimuláció, amikor egyesítik a ritmikus fényt és ritmikus hangot. Például, a transzállapot eléréséhez az ősi szertartások magukba foglalták a ritmikus hangok (dobpergés, csörgők, cintányérok, tapsolás és éneklés formájában) és pislákoló fények használatát, amit előidéztek gyertyákkal, fáklyákkal, máglyákkal vagy ritmikusan táncoló emberi testek hosszú sorával, amint alakjuk elhaladt a tűz előtt és megbabonázó ritmikus villanásokká törték a fényt. A múlt néhány zeneszerzője, mint például a látnok Scriabin, olyan zenét alkotott, amit szándéka szerint ritmikus fényparádéval együtt kell élvezni.

A technológiai fejlődés még hatékonyabb hang és fény kombinációkat tett lehetővé. A filmek hangeffektusokkal bővültek és a filmgyártók gyorsan kihasználták a hang adottságait, hogy fokozzák a filmvásznon felvillanó képek hatását, azért, hogy az olyan filmek mint az Elfújta a szél, Óz a nagy varázsló és az őket követő filmek igazi audiovizuális élménnyé váljanak, amiben a ritmikus hangeffektusok egybeolvadtak a villogó fénnyel és ritmikus, villogó montázs vágás technikájával, hogy olyan változásokat okozzon a néző tudatában, ami lehetetlen lett volna egyedül csak a hangot vagy a fényt használva. Az elektromos hangszerek és a sztroboszkopikus “tudattágító fényjátékokkal” felerősített hangok összjátéka, ami az 1960-as évek rock-koncertjein fordult elő, gyors és mélyreható változásokat tudott előidézni a tudatban.

A történelem során a technikai haladás vívmányait, mint például ami a moziban bekövetkezett, gyorsan megragadták, hogy stimulálják az emberek elragadtatását a ritmikus hang és fény iránt. Az 1970-es és a korai 1980-as években a technikai fejlődés lehetővé tette a tudósok részére, hogy pontosabban megértsék, hogy hogyan befolyásolják a hangok és fények az agy elektrokémiai tevékenységét. Az eredmény a fent említett tanulmányok árhulláma volt, amik fotikus és auditív áthangolódással és agyfélteke összehangolódással foglalkoztak. 1972-ben R.E. Townshe kifejlesztette az első felvevőkészüléket, amihez fény-szemüveget és nem egy különálló villanó fényforrást használt. Nagyjából ugyanebben az időben, az agy-elme kutató Jack Schwarz létrehozott és elkezdett árulni egy hasonló változó-frekvenciás fény-szemüveg gépet, amit ISIS-nek nevezett el. 1974-ben egy New-Yorki tudós, Seymour Charas, megszerezte az első szabadalmat egy kombinált hang és fény gépre, habár ennek kereskedelmi gyártására sohasem került sor. Az 1980-as évek elejére elérkezett az idő egy áttörésre a hang és fény kombináció terén.

A katalizátor az abban az időben zajló mikroelektronikai forradalom volt, az a forradalom, ami lehetővé tette a háztartási és szórakoztató elektronika rajongóinak és a garázsukban tevékenykedő amatőr feltalálóknak, hogy elképesztően kifinomult és bonyolult szerkezeteket alkossanak meg a hang és a fény előállítására és kombinálására.

Mint ahogy sok más jó ötlet, ez is úgy tűnt, hogy sokaknak egyszerre jutott az eszébe. Rövid időn belül számos feltaláló kezdett előállítani különféle audiovizuális integrátorokat (AVI). Habár számos jelentős dologban különböztek, ezek az AVI-k osztoztak bizonyos jellemző tulajdonságokon. Olyan szemlencséket használtak fel (ezek gyakran csak átalakított símaszkok vagy hegesztőszemüvegek voltak) amelyekben miniatürizált fények vették körül mindkét szemet. Ez a szemüveg hozzá volt kötve egy vezérlőtáblához, ami lehetővé tette, hogy egy egyszerű gombtekeréssel a felhasználó beállítsa a villanások intenzitását és kiválaszthasson bármilyen frekvenciát a rendkívül magas bétától kezdve a nagyon lassú deltáig.

Amellett a készülékekhez tartozott egy ugyancsak vezérlőpulthoz kötött sztereó-fejhallgató, lehetővé téve, hogy a felhasználó kiválassza vagy megalkossa az elektronikusan szintetizált hangok szinte végtelen választékát (kattanások, szívdobogás, surf, fehérzaj, és zenei tónusok széles palettája) bármely kívánt intenzitással vagy frekvencián. Bonyolult számítógép áramkört használva a készülékek szinkron viszonyba állították az auditív és vizuális pulzációt, így amikor a villanások lelassultak vagy felgyorsultak, élénkebbek vagy homályosabbak lettek, a hangok lépést tartottak velük. Vagyis a fények a látószerven keresztül stimulálták az agyat, mondjuk 8 Hz frekvencián, míg a hangok a hallószerven keresztül stimulálták az agyat pontosan ugyanazon a frekvencián, tehát, a feltalálók szerint az agyhullám tevékenységet két különböző módon hangolták át vagy hajtották.

A készülékek kibővítették a fotikus meghajtás és az auditív meghajtás kombinációjának lehetőségeit is azáltal, hogy lehetővé tették, hogy a felhasználó számos különálló módot választhasson a jelek eljuttatására az agyba: például az impulzusok eljuthatnak egyszerre mindkét szemhez és mindkét fülhöz, vagy felváltva a szemekhez és a fülekhez (azaz mindkét szem észlel villanást, aztán mindkét fül észlel hangot), vagy felváltva a bal szem és fül illetve a jobb szem és fül között, vagy végül, “átlósan” felváltva stimulálva a jobb fület és a bal szemet valamint a bal fület és a jobb szemet. (A mikroelektronikai áttörések előtt az ilyen bonyolult számítógépesített eszközöket nagyon költséges lett volna létrehozni és, mint az UNIVAC elektroncsöves számítógépeknél, a kapcsolástechnikájuk és alkotóelemeik túl nagyok és nehezen kezelhetőek lettek volna. De ezek az új audiovizuális stimulátorok viszonylag olcsók voltak és kicsik – az első néhány modell akkora volt, mint egy hordozható írógép és nemsokára már olyan modelleket gyártottak, melyek egy pakli kártyánál nem nagyobb vezérlőpultokkal voltak ellátva).

A fotikus meghajtás tudományos kutatása tisztán kimutatta az agy áthangolódást és az olyan kapcsolódó hatást, mint az agyfélteke összehangoltság, az auditív meghajtás kutatása is kimutatta az áthangolódást. A kísérletezők, akik összerakták őket abban reménykedtek, hogy ezeknek az új AVI készülékeknek a két különböző típusú stimuláció kombinálásával kihangsúlyozottabb hatásuk lesz. Ahogy kísérleteztek a készülékkel, a felhasználók megállapították, hogy a hatás felülmúlta a várakozásokat – az integrált hang és fény kombináció különböző frekvenciákon fokozta az agyféltekék összehangoltságának erejét, és az EEG mintákat egy teljesen új tartományba irányította.

Az alanyok nemcsak hogy gyorsan kerültek a teljes testre kiterjedő mély relaxáció állapotába, de arról is beszámoltak, hogy a gépek pompás és érzelmileg fűtött képek kaleidoszkopikus áradatát idézték elő – mint a “villanás effektus”, amit a korábbiakban W.Gray Walker és William Burroughs már leirt, csak annál intenzívebben és drámaiabban. A felhasználók gyakran tapasztaltak élénk jeleneteket, különleges “ott voltam” érzéssel, vagy víziókat, amelyek összefüggő jelenetek és képek elbeszélésszerű sorozatává változtak. A jelenetek gyakran rég elfelejtett gyermekkori események voltak, és néha megdöbbentő “elme filmek”. A felhasználók gyakori Heuréka esetekről és kreativitás felvillanásokról számoltak be. És sok esetben a relaxáció és a szellemileg felvillanyozott állapot a készülék használatát követő néhány napban is tartott.

Az emberek, akik megalkották ezeket a készülékeket, az eredményt látva izgatottak lettek és az 1980-as évek közepére elkezdték árusítani az AVI-kat egészségügyi szakembereknek, pedagógusoknak és magánembereknek az egész világban. Egyes esetekben, a gyártók vagy a feltalálók olyan kijelentéseket tettek, ami inkább a lelkesedésükre volt alapozva, vagy a könnyű pénz utáni vágyakozásukra, mint a szilárd tudományos bizonyítékokra. Denis Gorges, egy korai Syncho-Energizer készülék gyártója és eladója, aki magát a ‘”tudomány úttörőjévé” kiáltotta ki, lenyűgözve mondta le, hogy ez a gép alkalmas arra, hogy növelje az intelligenciát, élesítse az érzékelést, fokozza a vizualizációt, javítsa a rövidtávú és hosszú távú memóriát, gyorsítsa a tanulást, növelje a kreativitást, holisztikus problémamegoldásra ösztönözzön, csökkentse a gyermekkorban kialakult gátlásokat, gyógyítsa a drog- és alkoholfüggőséget és “tartósan fokozza az agy hatékonyságát”. “Ez a tárgy”, jelentette ki impozánsan Gorges, “teljes mértékben a modern technológia legjelentősebb eszköze az emberi agy képességének és működésének növelésére”.

Tehát. Korábban már említettem, hogy az elmegép előállítói közül sokan, miközben egyik lábukat a tudomány porondján tartották, a másikkal szilárdan álltak a piactéren. A múltban, a feszültség e között a két világ között nyílt konfliktusokhoz vezetett, sőt elnyomásokhoz (mint például az elektrogyógyászat elnyomása az általános orvoslás által az 1910-es Flexner jelentés után). Gorges sokak szerint egy volt azok közül, akik mindkét lábukkal a vásárpiacon álltak orvosi öltözékben. Gorges, akit egy író így jellemzett: “egy őrült tudós élethű ábrázolása egy szombati mozielőadáson”, és aki nekem inkább egy hadarva beszélő kígyóolaj ügynököt juttatott eszembe az utazó orvosi showból abban a szombati mozielőadásban, azt állította magáról, hogy akadémiai doktor (Ph.D) és orvosdoktor (M.D) végzettséggel rendelkezik és hogy pszichiáter. De a tudományos bizonyítványait elég nehéz volt ellenőrizni. Ahogy a The New York Times egyik munkatársa megjegyezte “Bár a készülékről azt mondják, hogy javítja az emlékezetet, Mr. Gorges nem tudott visszaemlékezni arra, hogy hol van az az intézet New Jersey-ben, ahol ő állítólag Ph.D-t kapott miután elvégzett egy pszichológia kurzust a levelező szakon”.

Számos feltaláló és más kutató, aki lelkesedett az AVI-k rendkívüli lehetőségeiért, kritizálták Gorges-t, mert emlékeztek az elektrogyógyászat több mint fél évszázados elnyomására, ami részben a gátlástalan ügynökök elektromos berendezésekről tett túlzott állításainak volt köszönhető, és úgy vélték, hogy Gorges megkérdőjelezhető kijelentései az orvosi képesítését illetően és az alá nem támasztott állításai az audiovizuális stimuláció erejével kapcsolatban rossz fényt vet az egész szakterületre. Ezek a feltalálók olyan AVI-kat alkottak, amelyek sokkal kifinomultabbak voltak, mint amit Gorges akart rátukmálni mindenkire, technikailag fejlettebb készülékek olyan nevekkel, mint a DAVID (Digital Audio Visual Integration Device- Digitális Audio-Vizuális Integrációs Eszköz), a MindsEye, az InnerQuest, a Dreamwave, a Mind Gear és a Shaman. Eme készülékek feltalálói tisztában voltak vele, hogy szükség van a gép hatásainak szigorú kutatására.

Meg tudtam érteni a készülék iránti lelkesedésüket. Elvégre láttam sok olyan embert, aki a markába nevetve leült egy zsúfolt és zajos szobában, feltette a szemüveget és a fejhallgatót, és rögtön mély transzba esett vagy felhevült eufória állapotba került. Egy keményfejű szkeptikus, egy konferencián, amin én is részt vettem, feltett egy AVI-t és olyan mély 20-perces transzba esett, hogy mikor kijött belőle azt hitte, hogy csak 1 perc telt el és semmi nem történt vele! És semmi nem győzte őt meg az ellenkezőjéről, amíg végre az AVI kezelője felmutatott róla egy Polaroid fényképet, amint egy székbe rogyva viseli az AVI-t és boldogan mosolyog. Láttam a zaklatott szerkesztőt, akit már említettem az első fejezetben, amint felteszi a gépet és elkezdi hallani a kántáló papokat, az angyali kórust, és furcsa boogaloo hangokat az agya rádióhullámain, és emlékeztem az első szavaira miután kijött a transzból és levette a szemüveget: “Nekem is kell egy ilyen szerkezet!”. És aztán ott vannak a saját tapasztalataim a rendkívüli látomásokról, ébresztő álomállapotokról és békés eksztázisról, miközben egy AVI villogó fényeit bámultam.

Szóval meg tudtam érteni a feltalálók és a felhasználók AVI iránti lelkesedését. Nem volt kétséges, hogy ezek a ketyerék valami rendkívülit tudtak véghezvinni. A kérdés az volt, hogy mit is csinálnak pontosan?

Twilight tanulás és gyermekkori képek visszapergetése a villogó fények segítségével

Az első személy, akivel beszéltem Dr. Thomas Budzynski volt, a világon az egyik legkiválóbb bio-visszacsatolás szaktekintély, aki akkor Denverben a Behavioral Medicine Associates szakrendelőjében dolgozott. 1980-ban Budzynski és néhány társa kiadott egy “jelentést” az egyik AVI-ról, amíg a Biofeedback Institute (Bio-visszacsatolás Intézet) munkatársa volt Denverben. A jelentés szerint az intézet személyzetének összes tagja részt vett legalább öt szeánszon, amin használták a készüléket. “Az eredmények az álmos, alvásszerű állapotokkal (théta frekvenciával) kezdve az élénk, holográfszerű képek létrehozásáig terjedtek. Néhány esetben gyermekkori képeket láttak”. Mikor a személyzet a paciensekkel kezdte használni a készüléket, az eredmények “igen biztatóak” voltak.

A jelentés szerint, a készülék hatékony volt az “elkülönített relaxáció érzet” előidézésében. A személyzet megállapította, hogy a gép nagyon hasznos, mint “Hipnózis Elősegítő” és hogy “a 3-7 Hz sávot használva azt tapasztaltuk, hogy a páciensek könnyedén kerültek hipnotikus állapotba”. Ugyancsak meglepő volt, ahogy a gép “‘Tudatalatti-visszakeresés’ Elősegítő ” eszközként működött.

A személyzet tagjai felvették magnókazettára a páciensek szaggatott beszámolóját a látott képanyagról, és hangszalagot a következő szeánszon felhasználták. A tanulmány szerint “ez az anyag gyakran értékes betekintést engedtet a tudatalatti folyamatokba, amelyek lényegesek a probléma szempontjából. A terápiás folyamatot felgyorsítja ez az eljárás”. Talán a legérdekesebb az volt, amikor a személyzet arra használta a készüléket, hogy felgyorsítsa és növelje a felhasználó azon képességét, hogy új anyagot tanuljon és jegyezzen meg, ezt a folyamatot a tanulmány elnevezte “twilight tanulásnak”. A jelentésben azt írják: ” A twilight tanulás azt jelenti, hogy a páciensnek akkor adják elő az anyagot, amikor twilight vagy álomszerű (théta) állapotban van”. A jelentésben kikövetkeztették, hogy az AVI “egy 10 vagy 15 perces időtartam után tud előidézni ilyen állapotot”. Ezután lejátszották a hanganyagot nagyon alacsony szinten kezdve és lassan feljebb tekerve a hangerőt egy kényelmesen hallgatható szintre. Az anyag kritikátlanul szívódik fel, kikerülve bizonyos ellenállásokat, amelyek a teljesen öntudatos állapotban jelen vannak.

A jelentés ugyancsak kitért arra, hogy a kisebb frekvenciák (3-6 Hz) “mintha lehetővé tennék az alany számára, hogy felidézzen gyermekkori eseményeket, erős “jelen vagyok” érzettel”. Amikor megfigyelték az alanyok AVI mintáit, felfedezték, hogy az AVI “5-10 perces késleltetési idővel hajtja meg a megfelelő EEG frekvenciákat”. Megemlítve a gép komoly tudományos tanulmányozásának szükségességét, a jelentés óvatosan azt a következtetést vonja le, hogy “a küszöb-közeli szóbeli anyag felvételét” és a “Tudatalatti Anyag Visszakeresés Elősegítését” is fokozni lehet az AVI használatával.350

Amikor több mint öt évvel ezután a kezdeti jelentés után beszéltem Budzynskival, ő kihangsúlyozta, hogy még nem végeztek igazi kutatómunkát az AVI-val kapcsolatban, de rá még mindig nagy hatással van ez a készülék. “Ez a gép,” mondta “előidéz egy olyan relaxációs agyhullám állapotot, a legegyszerűbb szinten – az emberek arról számolnak be, hogy teljesen ellazultak és nagyon jól érzik magukat. Úgy tűnik, nyugtató hatással van az igen ideges és ingerlékeny emberekre. Hajlamos lecsillapítani őket a szeánsz utáni 4-5 napra kiterjedően. És végül, körülbelül 10 vagy 12 szeánsz után még hosszantartó hatást is elér – békésebbnek érzik magukat, nyugodtabbnak. Megvalósíthat egyféle csoportba rendezést. Az emberek valóban beszámolnak számos gyermekkori vizuális villanásokról vagy jelenetekről, amik eszükbe jutnak. Mi pedig ezeket egységbe rendezzük a terápiával. Ők elmondják, hogy mit láttak és tapasztaltak az AVI használata közben, mi pedig beleszőjük ezeket a pszichoterápiás programba, és ez tényleg nagyon hasznos ahhoz, hogy hozzáférjünk néhány ilyen korai és már elfeledett emlékhez”.

Kérdésemre, hogy kimutatta-e bármelyik EEG teszt, hogy az alany agyhullámai áthangolódnak az AVI ritmusára, azt válaszolta, hogy arra van bizonyíték, hogy “ha a théta frekvenciákat használjuk, végül megnő a théta energia. Tehát valószínűleg végbemegy némi áthangolódás. Nem mindeniben, de egyes személyeknél. Úgy látszik egyesek készségesebben engedik a gépnek, hogy befolyásolja az agyhullámaikat mint mások. Azt hiszem, ez azért van így, mert enyhe sebezhetőség érzetet idéz elő, miközben próbálja húzni az alanyt a théta állapot felé. Egyesek ellenállnak, mások átengedik magukat az érzésnek”.

És hogy hogyan használjuk a gépet a “szupertanuláshoz”? Budzynski egyetértett azzal, hogy ez az egyik olyan terület, ahol a készülék potenciálisan hatékony lehet. “Kombináljuk a gépet a tudatalatti hangfelvételekkel és néhány irányított videoszalaggal” mondta. ” Ezeket a szalagokat aztán arra használjuk, hogy pozitív típusú szellemi folyamatokat segítsen elő. A gép fokozza az anyag felvételét. Én határozottan azt mondanám, hogy a gép növeli a befolyásolhatóságot”. Budzynski felhívta a figyelmet arra, hogy tanulmányai szerint a théta állapot, a jobb agyfélteke működésének erősítésével vegyítve rendkívüli mértékben megnöveli a tanulásra való képességet. (Vagy, ahogy egy másik alkalommal mondta: “Gyorsan férj hozzá az emberek jobb féltekéjéhez, tartsd őket ebben az állapotban, mert itt lehet sok munkát nagyon gyorsan elvégezni”. Ebben a théta, vagy twilight, állapotban agynak ” megvan az a sajátossága, hogy kritikátlanul elfogadja a verbális anyagot, vagy szinte az összes anyagot, amit fel tud dolgozni”.)59 Mivel az AVI hatékony eszköz arra, hogy még a nyugtalan embereket is ebbe a fogékony állapotba juttassa, Budzynski szerint megfelelő használata drámaian növelheti a tanulási képességet.

Budzynski hozzátett egy óva intő megjegyzést, miszerint ő nem ajánlaná a gépet közhasználatra, mert mivel a gép ennyire hatékonyan segíti a tudatalatti anyag felmerülését, mindig fennáll annak a lehetősége, hogy ijesztő vagy elfojtott anyag kerül elő, amire az alany nem lesz felkészülve. Arra is figyelmeztetett, hogy bárki, akinek már voltak rohamai, csak orvosi felügyelet mellett használhatja a gépet.

Utána Dr. Roman Chruckyval beszéltem, a North Jersey Development Center orvosi igazgatójával, Totowában, New Jerseyben, aki a praxisában intenzíven használta a hang és fény készüléket. Az ő megfigyelései igazolták Budzynskit: ő is megállapította, hogy a gépnek nagyon erős ellazító és nyugtató hatása van (“Úgy hat, mint egy nyugtató”, mondta “és a hatása két vagy három napig is eltarthat. A változás legfelső határát általában a gép használata után 1-2 nappal lehet megfigyelni”); ő is megfigyelte, hogy a készülék “fokozza és felgyorsítja a hipnotikus adatelemzést” és növeli a befolyásoltságot (“Amikor a páciens az AVI-t használja nagyon fogékony, tehát a használata remek módszer arra, hogy javaslatokat tegyünk olyan változásokra, amelyeken az alany át akar esni, megváltoztatva a szokásait – nem túlzásba vinni az evést, abbahagyni a dohányzást, stb.”).

De ahogy beszélgettünk, Chrucky mindig visszatért az AVI egyik aspektusához, ami szerinte a legérdekesebb: fokozódott kreativitás. “Sokan mondták már nekem, hogy sokkal kreatívabbnak érzik magukat, amikor használják”- mondta. “Rájöttem, hogy a théta frekvenciát használva magamon is ugyanezt a reakciót tapasztalom, fokozott kreativitást.”

Buffalo, New York, Dr. Gene W. Brockopp kutatóorvos, aki széles körben használta az AVI-t és kedvező benyomásai vannak róla, miután megállapította, hogy sok alanyra drámai hatással van, elhatározta, hogy átnézi a tudományos irodalom azon munkáit, amelyek az audiovizuális stimulációs készülékekkel vannak összefüggésben és egy tanulmányban összegezte a kutatómunkát, “Review of Research on Multi-Modal Sensory Stimulation with Clinical Implication and Research Proposals”(Beszámoló a multimodális érzék stimuláció és klinikai jelentőségének kutatásáról, valamint kutatási ajánlatok). Az általa vizsgált területek között voltak kutatómunkák az agy fotikus és auditív stimulációjáról, a tudatosság és az agyféltekék differenciálódásáról, az EEG mintákról és személyesség változókról, és az előidézett stimuláns minták magatartási hatásairól. Ezt az elérhető kutatómunkát használva és kombinálva a saját AVI-val kapcsolatos kutatásaival és klinikai tapasztalataival, később számos kísérleti következtetésre jutott az AVI hatékonyságával kapcsolatban.

Az egyik megállapítása szerint “az agyféltekék nagy-frekvenciájú EEG kimenetének koherenciája nyilvánvalóan a fokozott szellemi működéssel vagy a szellemi működés minőségével van összefüggésben.” Vagyis, ha az AVI tényleg előidéz a felhasználónál nagy-frekvenciájú EEG kimenet agyféltekei koherenciáját, az nagyon könnyen fokozott szellemi működéshez vezethet. Egy másik megállapítás, miszerint “ha egy agyhullám állapotot egy bizonyos időn keresztül tapasztalnak, tanulnak és gyakorolnak, ellenálló lesz a szoktatással szemben (gyengülés), legalábbis egy rövid időre,” megmagyarázhatja, miért van a gépnek kumulatív hatása, vagyis egy sor AVI tapasztalat után a felhasználók könnyebbnek tudják akaratukkal irányítani a kívánt agyhullám állapot elérését.

A rendelkezésre álló tanulmány klinikai adatait vizsgálva Brockopp feltételezi, hogy az AVI “nem feltétlenül ‘energizálja’ az agyat, de hatékonyan idézi elő az inaktiválás állapotát, melynek során az agy passzív, de nem alszik; ébren van, de nem vesz részt a folyamatban levő létezés ‘zűrzavarában’. Ha ez igaz, akkor ez egy olyan állapot, amelyben új kognitív stratégiákat lehet megtervezni és fejleszteni.”

Olyan tanulmányokból idézve, amelyek kimutatják, hogy a gyerekek az idejük nagyobb részét théta állapotban töltik, Brockopp azon tűnődik, hogy az AVI “théta hullám áthangolása által …eredményezheti a korai gyermekkori élmények visszanyerését…Ugyancsak, a növekvő théta csökkenti az ember éberségét és így eredményezheti azt, hogy a személy a gondolatait anélkül fejezi ki, hogy azt komolyabb agyfolyamatok ellenőriznék. Az információ, amit a korábbi állapotuktól kaptak, elérhető lesz kiértékelés és megértés céljából a komolyabb és kognitív agyfolyamatok számára, és így azokat meg lehet fejteni, megszabadítva a személyt a múltja traumáitól”. Ez a visszatérés a gyermekkori gondolkozás mintákhoz és ez a fokozott hozzáférés a korábban tudatalatti gondolatokhoz megmagyarázza, hogy miért mondja számos AVI felhasználó, hogy a készülék gyakran idéz elő élénk gyermekkori emlékeket, és miért nevezte el Budzynski “a tudatalatti visszakeresést elősegítő” eszköznek. (És, Budzynski-hoz hasonlóan Brockopp is felhívja a figyelmet arra, hogy az AVI által előidézett théta állapotnak, néhány emberre nézve “nem kívánatos mellékhatása is lehet, nevezetesen kiválthat vagy kiemelhet korábbi emlékezés mintákat, amit az egyén nem biztos, hogy be tud építeni a személyiségébe szakértői segítség nélkül”. Továbbá, Brockopp arra a következtetésre jutott, hogy “A túlzott önkontrollal rendelkező vagy megszállott egyének, akiknek muszáj fenntartaniuk az éberségüket, vagy úgy fognak reagálni a készülékre, hogy kényelmetlenül érzik magukat, vagy úgy, hogy elalszanak és ezzel kikerülik a konfliktust.”)

Megjegyezve, hogy “van némi kölcsönviszony a funkcionális agyhullám állapot és a személyiség minta között”- Brockopp azt sugallja, hogy “Ha segíthetünk egy személynek tudatosan kipróbálni különböző agyhullám állapotokat, külső stimuláció segítségével irányítva őt, akkor megkönnyíthetjük az egyének abbéli képességét, hogy több változatot tegyenek lehetővé tevékenységükben felbontva bizonyos mintákat az idegi szinten. Ez segíthet nekik abban, hogy kifejlesszék azt a képességet, hogy sebességet váltsanak vagy ‘ingázzanak’ és elmozdítsák őket a viselkedés megszokott mintáitól, hogy rugalmasabbak és kreatívabbak legyenek, és hogy elegánsabb stratégiát vagy működést fejlesszenek ki.”56

Ez a gondolat, hogy a minták felbontása az idegsejt szintjén nagyobb rugalmasságot és kreativitást idézhet elő, visszavezet minket Prigogine disszipatív struktúra fogalmához. Feltételezhetjük, hogy amikor az agy, ami egy disszipatív struktúra, az AVI által nagyfokú stimulációnak van kitéve, az ingadozásai és az ingereltsége túl nagy ahhoz, hogy a fennálló struktúra (azaz idegi minták) irányítani tudja, ezért el kell hagynia azt a struktúrát és újraszerveződni egy magasabb, koherensebb, rugalmasabb szinten, nagyobb mértékű kommunikációval az idegi összetevői között. Így, az AVI kényszerítheti az agyat, hogy “meneküljön egy magasabb rendszerbe,” ami megmagyarázza a felhasználók gyakori beszámolóit a fokozódott kreativitásról, szellemi működésről, stb. Ebben az értelemben, az AVI-t olyan eszközként láthatjuk, amely kényszeríti az agyat a kibontakozásra és növekedésre, olyan módon, mint ahogy a gazdagított környezet előidézte a Rosenzweig kísérletek Berkeley patkányainál az agy és az intelligenciaszint növekedését.

Mikor az 1980-as évek közepén Brockopp megírta az összefoglalóját, még csak kevés vagy egyáltalán semmilyen komoly tudományos kutatómunka nem folyt a jelenlegi kombinált audiovizuális stimulációs eszközök hatásának felderítésére, mivel azok abban az időben éppen hogy csak színreléptek. De azóta, a progresszív komputerizált vezérlőberendezéssel ellátott AVI készülékek fejlődésének köszönhetően, ami lehetővé teszi, hogy a kutatók meggyőződjenek róla, hogy az összes alanyuk ugyanolyan típusú stimulációt kap, egyre több kiváló tudós akar kutatásokat folytatni. Már most ismertté vált ennek a kutatómunkának számos eredménye.

A “The Effect of Repetitive Audio/Visual Stimulation on Skeletomotor and Vasomotor Activity” (Az ismétlődő audiovizuális stimuláció hatása az izom és érmozgató aktivitásra) című tanulmányban, amit Dr. Norman Thomas és a társa David Siever írtak, az Alberta Egyetemen (University of Alberta), egy csoport kísérleti alanyainak az egyik AVI-ról audiovizuális stimulációt adtak 10 Hz frekvencián (az alfa sávban) 15 percen keresztül, miközben egy EEG-vel képernyőn követték az izomfeszültségüket és az ujjuk hőmérsékletét. Egy kontrollcsoportot, hasonlóan megfigyelve, egyszerűen megkértek, hogy relaxáljanak és képzeljenek maguk elé egy nyugodt képet, audiovizuális stimuláció nélkül, ugyanúgy 15 percen keresztül. Fontos, hogy a kísérleti csoport és a kontrollcsoport tagjai is “ellenállók” voltak, ahogy a kutatók hívták, vagyis “nem-hipnotizálhatóak.” Míg a kontroll alanyok ellazulást éreztek, az EMG és az ujj hőmérséklet jelzők kimutatták, hogy éppen ellenkezőleg, a valóságban fokozott izomfeszültség lépett fel náluk, és csökkent az ujj hőmérsékletük (ami a feszültséggel vagy stresszel van összefüggésben). Másrészt, az AVI-t használó csoport drámai ellazulás fokozódást mutatott, mély relaxációs állapotokat érve el, ami a tizenöt perces audiovizuális stimuláció után még sokáig tartott. A kutatók azt írták: “A következtetések szerint az önszuggesztiós relaxáció nem olyan hatékony, mint az audiovizuálisan létrehozott relaxáció. Az elektroencefalográfia kimutatja, hogy egy frekvenciát követő kérgi reakció jön létre az audiovizuálisan stimulált alanyokban. Úgy látszik, az audiovizuális stimuláció egy egyszerű hipnotizáló eszközzé válhat a máskülönben ellenálló alanyoknál.

1988-ban Robert Cosgrove Jr., Ph.D., M.D. (akadémiai doktor, orvosdoktor), a Sanford-i Orvosi Egyetem (Sanford University School of Medicine) anesztézia tanszékéről, belefogott egy másik AVI kezdeti tanulmányozásába. Cosgrove, a gyógyszerészet és az orvosi technika szakértője, előzetes kiértékelésében megjegyezte, hogy az AVI “nyilvánvalóan nagyon hatékonyan tud előidézni mély relaxációt a legtöbb alanynál. A hatékonysága olyan nagyfokú, hogy nagy a lelkesedéssel tekintünk az AVI lehetőségeire, mint olyan eszközre, ami nyugtatja a pácienseket műtét előtt, közben és után. Ugyancsak kutatásokba kezdtünk, hogy bebizonyítsuk hasznosságát a krónikus stressz ellen.”

“Ugyancsak,’ folytatta Cosgrove, “felmérjük az AVI elektroencefalográfiai (agyhullám, EEG) hatásait az önkénteseken és a pácienseken is. Az előzetes eredmények erős EEG áthangolódást mutatnak ki,” írta Cosgrove.

Az AVI, jegyezte meg Cosgrove, “a megfelelően kiválasztott stimulációs protokollal megfigyeléseink szerint kiváló idegpálya edző. Mint ilyen, úgy véljük rendkívül esélyes arra, hogy elősegítse az optimális agyteljesítményt… Továbbá, az AVI rendszeres használatának hosszú távú hatásai, vagyis az agyteljesítmény életen át tartó fenntartására és javítására, és az öregedéssel összefüggésbe hozott szellemi leépülés évtizedekkel történő késleltetése, nagyon izgalmasak. Tervezzük ennek a feltevésnek a letesztelését agysérült betegeken, akiknél a gyógyulás mértéke bizonyítottan összefüggésben van az érzékelési és az agyi ingerekkel, és az eredmények kihatással lesznek a hosszú távú használatára az egészséges, normális agynál.” Dr. Cosgrove azzal fejezi be, hogy az audiovizuális stimulációs készülék “felülmúlta legvadabb elvárásaimat is”, és hangot adott abbéli reményének, hogy az audiovizuális stimuláció “nagyon is forradalmasíthatja az ideggyógyászatot és az orvostudományt is.”

Az AVI technológia fejlődésével az ilyen készülékek ára drámaian csökkent az utóbbi években. A régi Synchro-Energizer például, amit Denis Gorges árusított, több mint §8000 került. A technológiailag fejlettebb AVI-k már néhány száz dollárért kaphatóak. Még ez sem olcsó, és sokan rájönnek, hogy kaphatnak korlátoltabb, de azért meglepő audiovizuális stimulációs hatást csekélyebb összegért, ha sztroboszkópos villanás gépet (néhány ilyen készülék, amely villanásokat bocsát ki különböző frekvenciákon, beleértve az alfát és a thétát, viszonylag olcsón megvásárolható a bio-visszacsatolás – felszerelés kereskedőknél), vagy egyszerűen megalkotva a saját Álomgépüket, avagy “villogás dobozukat”. (Az egyik módszer erre, ha egy nagy kartonlapon egy sor lyukat vágunk a megfelelő helyen, beleragasztjuk a kartonlapot egy nagy hengerbe, élére állítva rátesszük a hengert egy lemeztányérra, és tegyünk egy égőt a henger belsejébe; ahogy a lemeztányér forog, bámulni kell a cilindert, és a fényt villogva látjuk, ahogy a lyukak a kartonlap hengeren elhaladnak a szemünk előtt. Fontos, hogy a lyukak úgy legyenek elhelyezve, hogy a villanás a kívánt frekvencián következzen be; pl. az alfához egy 33 1/3 percenkénti fordulatszámmal forgó lemeztányéron körülbelül tizenöt-húsz lyuknak kell lennie, a thétához nyolc-tizenkettő, egyenletesen elhelyezve a henger körül).

1990-ben Bruce Harrah- Conforth, Ph.D., az Indiana-i Egyetemről (Indiana University), befejezett egy irányított tanulmánymunkát az egyik komputerizált hang és fény gépről (a MindsEye Plus), egy több mint két éves agy áthangolódás kutatás eredménye, és kiderítette, hogy a kontrollcsoporttal összehasonlítva, akik rózsaszín zajt hallgattak csukott szemmel, annál a csoportnál amelyik hang és fény stimulációt kapott drámai változásokat mutattak ki az EEG mintákban, reagálva a hang és fény készülék frekvenciájára, és az agyfélteke összehangoltságra is találtak bizonyítékot. A tanulmány résztvevőit megkérték, hogy meséljék el az élményeiket. Dr. Harrah-Conforth szerint “az alanyok beszámolói olyan tipikus leírások voltak, mint ‘nem éreztem a testemet’, ‘olyan érzésem volt, mintha repülnék’, ‘mélyen ellazultam’, ‘úgy éreztem, mintha a testemen kívül lennék’, stb.”

Harrah-Conforth jelentése szerint a hang és fény készülékek okozhatnak egyidejű ergotropikus aktivizálódást, vagyis a vegetatív idegrendszer és az agykéreg aktivizálódását, ami a “kreatív” és “eksztatikus” élményekkel van kapcsolatban, valamint trophotropikus aktivizálódást, vagyis a paravegetatív rendszer aktivizálódását, amit a mély relaxációval és a “misztikus élmény végtelen, ‘óceáni’ módjával” van kapcsolatban. Az emberekben, vonja le a következtetést Dr. Harrah-Conforth, “ezt a két állapotot értelmezhetik hiper- és hipo-aktivizálódásként, vagy eksztázisként és samadhi-ként.

Vagyis, a hatása olyan lehet, mint a homogén mezőé (ganzfeld), ami jellemtelen és változatlan vizuális mezőt használ a “kikapcsolás” hatás elérése érdekében. Ez az elmélet Dr. Gene Brockopp már említett művét juttatta eszembe, amiben felveti, hogy a hang és fény stimuláció “hatékonyan idézi elő az inaktiválás állapotát, melynek során az agy passzív, de nem alszik; ébren van, de nem vesz részt a folyamatban levő létezés ‘zűrzavarában’. Ha ez igaz, akkor ez egy olyan állapot, amelyben új kognitív stratégiákat lehet megtervezni és fejleszteni.”

A hang és fény gépek egyéb kutatása során, C. Norman Shealy, a kiváló író, klinikai orvos és kutató, a Shealy Institute for Comprehensive Health Care igazgatója Springfieldben, Missouriban, feltárta, hogy az alanyok vére és gerincfolyadéka a hang és fény stimulációs készülékek hatására drámaian megnöveli a béta-endorphin szintjét. A kutatásai kimutatták, hogy ezek az eszközök nem csak a fájdalom és a stressz kezelésére alkalmasak, de a nyugtalanság, a depresszió, az álmatlanság, az átállási probléma (időeltolódás) és más problémák esetében is hatékonyak. Más tudósok fotikus stimulációs készülékeket használtak a migrén kezelésére és rendkívül sikeresnek ítélték. Az egyik 1989-es tanulmányban a krónikus migrénben szenvedőkről összesen 50 feljegyzett migrén közül 49-et úgy értékeltek a páciensek mint amin a fotikus stimulációs készülék “segített” és 36-ot úgy, mint amit “elmulasztott”.

Egy másik dolog amire a hang és fény gépeknek mélyreható és gyors hatása van az egyre több tudományos adat szerint, az a tanulási zavarok kezelése. Ez annak fényében tűnik logikusnak, hogy az előkerülő adatok szerint a tanulási zavarok gyakran van összefüggésben abnormális agyhullám aktivitással az agy bizonyos részeiben: sok esetben az agyhullám aktivitás ezekben a részekben túl lassú, thétán vagy deltán működve, béta helyett. Ezért van az, hogy az olyan gyógyszerek mint a Ritalin, ami az átlagos személyekre gyorsító hatással van, a “hiperaktív” gyerekeket segít lecsillapítani: ők azért hiperaktívak, mert az agyhullám aktivitásuk túl lassú ahhoz, hogy éberek és összeszedettek legyenek; a gyógyszer hatékonyan felgyorsítja az aktivitást az agy azon részeiben, amelyek a normálisnál gyengébben működnek. Ha a fotikus stimuláció megváltoztathatja az agyhullám aktivitást és felgyorsíthatja az optimális frekvenciáig, és erre sok bizonyíték van már, akkor enyhítheti az alap rendellenesség fő okát, és ezt megteheti gyógyszerek és a potenciálisan káros mellékhatásaik nélkül is.

Dr. Harrah-Conforth azt írta nekem: “Nem kétlem, hogy az agy áthangolódás technológiával rendkívül hatékonyan lehet változásokat előidézni a tudatban.” Majd úgy folytatta, “Az agy áthangolódás, legalábbis az én kutatásaim szerint, gyakorlatilag üzembiztos és valóban elősegíti a teljes-agyi tapasztalásokat.” Rámutatva, hogy a jelen ismereteink az agy áthangolódás technológiáról még kezdeti szakaszban vannak, azt írja “ahhoz nem fér kétség, hogy ennek a technológiának figyelemre méltó jövője van. Az adatok, az enyémek és másoké, tisztán kimutatják, hogy az agyhullám áthangolódást ezek a gépek idézik elő. Az EMG tesztek is nyilvánvalóvá teszik, hogy az ellazulás reakció lehet az áthangolódás egyik mellékterméke. A személyes beszámolók fokozott kreativitásról, szép vizuális kirándulásokról, fokozódott éberségről és sok más állapotról számolnak be.” Azzal fejezi be, hogy “erős előjelei vannak annak, hogy ez a most fejlődésben levő technológia alaposan forradalmasítani fogja az elképzeléseinket az öntudatról és a hozzá fűződő viszonyunkat…Az emberi öntudat fejlődése kézzel is manipulálható folyamat. Irányíthatjuk a sorsunkat… Az agy áthangolódás az utat mutató technológiák között lesz.”

Julian Isaacs, Ph.D., Californiai pszichológus, aki egy privát “A Másik 90 Százalék” (“The Other 90 Percent”) nevű kutatócsoporttal dolgozik, most egy olyan folyamatban levő munkában vesz részt, amelyik a hang és fény és más agy-átalakító készülékek hatásait kutatja az agyhullámokra. Isaacs és kollégái egy huszonnégy-elektródás színes agy-feltérképező EEG-t használ, új fejlesztésű szoftverrel, ami lehetővé teszi a rendkívül pontos és kényes méréseket és a teljes agy elektromos aktivizálásának statisztikai elemzését. Az előzetes megállapításairól beszélgetve elmondta nekem, hogy “nyilvánvaló bizonyítékok vannak arra, hogy a fény és hang használata létrehozza az agyhullám meghajtást”. Azt is mondta, hogy erős összefüggést lát a fény intenzitás (akár piros LEDek akár izzólámpák) és az agy áthangolódás között: minél élénkebbek a fények, annál nagyobb az áthangolódás. Említett egy általa tesztelt készüléket, aminek homályos fényei voltak, és látta hogy annak “egyáltalán nem volt agy-meghajtási képessége.”

Mindamellett, Isaacs felhívta rá a figyelmet, hogy a legkönnyebben az alfa sávban lehetett áthangolni az agyhullám aktivitást, miközben a lassabb agyfrekvenciákat, mint a théta, sokkal nehezebb volt elérni. Azonban, az EEG leletek világosan kimutatták, hogy azok az emberek, akik használták a készülékeket tényleg a thétában voltak a szeánszaik idejének nagyobb részében. Viszont, gyakran a domináns théta frekvenciájuk nagyban különbözött attól a théta frekvenciától, amit a hang és fény gép villogtatott. Mi ennek a magyarázata? Isaacs szerint meglehet, hogy bár a készülékek tisztán és gyorsan tudják áthangolni az agyhullám aktivitást az alacsony alfa sávba, a következő lépés az, hogy az agy hozzászokik az ismétlődő ingerekhez és a Hálózatos Aktivizáló Rendszer – az agy a hangerő-szabályozó és figyelem-irányító része – egyszerűen megunja az ismétlődő ingert és nem vesz róla tudomást, vagy “kikapcsolja” a fények tudatos érzékelését.

Ahogy az AVI ára csökkent, a technológia bonyolultsága nőtt. A most elérhető készülékek többsége 10-20 komputerizált előre beprogramozott “szeánszot” tartalmaz, tehát egy szimpla gombnyomással a felhasználó kiválaszthat egy hang és fény kombinációs programot, amelyet speciálisan úgy alakítottak ki, hogy létrehozza az optimális audiovizuális stimulációt az alváshoz, a gyorsított tanuláshoz, vizualizációhoz, önszuggesztióhoz, kreativitáshoz, stb. Számos készülék ugyancsak lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy beprogramozhasson vagy megtervezhessen bármilyen kívánt hang és fény stimuláció sorrendet, vagy hogy csak egyszerűen kísérletezhessen és felfedezhessen, és hogy a saját maga által alkotott programok széles választékát tárolhassa a gép komputer memóriájában, amit egyetlen gombnyomással bármikor elő lehet hívni és lejátszani. Több készüléknek is erős hangszintetizáló rendszere van, ami magába foglalja nem csak az előre beprogramozott hangokat, de azt a képességet is, hogy mindegyik előre beállított hangnak meg lehet változtatni a hangmagasságát és a tónus színét, és létrehozni a hangok végtelen választékát a hangmagasság emelésével és csökkentésével, az alsó, sáv, és felső filterek kiválasztásával, a speciális hanghullám formák mint a fűrészfog, háromszög, impulzus vagy fehérzaj kiválasztásával és/vagy összekapcsolásával, külső sztereó bemenetellel kombinálva. Egyes készülékek úgy vannak csomagolva mint hordozható, elemmel működő egységek, a Walkmannél is kisebbek, míg a többi úgy kapható, mint egyszerű elektronikus alkatrész vagy kártya, amit betehet a saját PC-jébe, ami lehetővé teszi hogy az otthoni számítógépét használja a személyre szabott hang és fény élmények repertoárjának tervezésére és tárolására, amit saját választású zenével kombinálhat és a házi hifitornyon játszhat le.

És ezekkel a fejlesztésekkel az AVI-k alkalmazása rendkívül megnőtt, emberek ezrei használnak ilyen készülékeket otthon, a munkahelyen, szórakozás céljából és relaxációra, és klinikai környezetben. AVI-ról szóló címlapok és cikkek bukkantak elő mindenfelől, a New York Times-tól kezdve a People magazinon és a Wall Street Journal-on át a Time magazinig, ezerszámra veszik őket olyan katalógusokból, mint a Sharper Image és a Hammecher Schlemmer, és úgy tűnik hogy ezek a kis villogó ketyerék hamarosan berobbannak a kulturális főáramlatba, a következő lépés a hordozható magnókon túl – személyes, hordozható pacemakerek az agynak. Már látom is: A város utcái zsúfolva vannak, emberek ezrei lépkednek és mosolyognak, futnak a parkokban, hot dogot esznek, szeretkeznek, kicsi hang- és fényegységekkel, amelyek az arcukba sípolnak és villognak, a szemeiket villanó fények veszik körül, miközben az agyuk békésen összehangolódik. Nyilvános AVI-k mindenütt – a bárokban, az orvosi várószobákban, repülőtereken, irodák és gyárak társalgójában, nyilvános mosdókban – mint megannyi wurlitzer az elmének. Tegye fel a szemüveget és a hallgatót, kapcsoljon be egy 10 perces programot, esetleg egy kreativitás rohamot, némi otthoni nyugalmat, egy kis vadító idegsejtnyúlvány növekedést, egy klasszikus transzcendencia opust, vagy egy akciódús elme-mozi krimit. És lehet, hogy majd egyszer-egyszer, bámulva a komputerizált csúcstechnika villanásokat, valakinek lesz egy furcsa déjá vu érzete, egy szédítő érzése mintha visszaszívták volna fél millió évvel, és megpillantja az esetlen, majomra hasonlító árnyakat amint egy barlang falánál táncolnak, egy gyapjas mamut körvonalait, kardfogú tigriseket, a klán többi tagjának csillogó szemeit miközben összegyűltek és bámulnak a pislákoló tűz misztériumába.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>