A Gestalt az a pszichológiai irányzat, amelyet a múlt század húszas éveiben dolgoztak ki Németországban. A második világháború után az Egyesült Államokban fejlesztették ki az egyéni, pár- és csoportterápiás irányzatait, valamint a szervezetfejlesztésre is alkalmazott felfogást és módszertant.
A gestalt szó alakot jelent. Ez az alak a Gestalt irányzatban az az értelmes jelentéssel bíró jelenség, amely tisztán, egyértelműen jelenik meg előttünk, emelkedik ki a háttérből. A háttér az a többlet-információ, amely külön jelentés nélkül, elmosódottan ad alapot az alaknak.
A Gestalt irányzat arra a mindennapi életben tapasztalt jelenségre épít, amely szerint ha egy helyzetet többen végigélnek, mindenki másra fog emlékezni, mindenki mást emel ki belőle. Ahányan vagyunk, annyiféle valóságot élünk meg, ahogy a számunkra elérhető információból és korábbi élményeink alapján megalkotjuk az alakot, a “valóságot”, amely ebből következően szubjektív. Ez, a saját, szubjektív valóságképünk irányítja aztán a gondolkodásunkat és cselekedeteinket, függetlenül attól, hogy mások mit tartanak objektív valóságnak. Ez segít vagy korlátoz abban, hogy eredményesen létezzek és működjek az általam csak csekély mértékben változtatható környezetemben. A Gestalt irányultságú terapeuta vagy tanácsadó munkája abban rejlik, hogy kliense minél inkább felismerje a saját valóságképének jellemzőit, lehetőségeit és korlátait, és több ajtót tudjon nyitni a környezetével való eredményes kapcsolatra.