Önismeret
Az önismereti pszichodráma csoportot azoknak ajánljuk, akik személyes élethelyzetükben szeretnének tisztábban látni. A résztvevőket saját élményen keresztül, játszva és játékosan segíti abban, hogy könnyebben megtalálják a helyüket a világban és problémáikon cselekvő módon legyenek úrrá.
Az önismereti pszichodráma segítséget nyújthat:
- kapcsolataink minőségének a javításában,
- kommunikációs- és konfliktuskezelési nehézségeink csökkentésében
- vágyaink, céljaink megértésében és elérésében
- mások jobb megértésében érzéseink megfogalmazásában, igényeink képviseletében.
Pszichodráma-pszichoterápiás csoport
A csoport-pszichoterápiának ezt a változatát a klinikumban, gyógyító céllal alkalmazzák. A 10-12 tagú ambuláns csoport tagjai olyan, a pszichoterápiára önként jelentkező páciensek, akik személyes életükben, kapcsolataikban, lelki vagy lelki eredetű testi tüneteik terén a csoporttól várnak változást, gyógyulást. A csoportot a módszer önálló alkalmazására jogosult, erre képesített szakemberek, orvosi, vagy pszichológusi alapképzettséggel rendelkező pszichoterapeuták vezetik, általában ketten. A csoport ebben az esetben többnyire zárt, azaz állandó tagsággal dolgozik 140-250 terápiás órában, de lehet lassú, nyitott is. A csoportülésekre általában kéthetenkénti gyakorisággal, alkalmanként 4-6 órányi időtartamban kerül sor. A csoportba lépés előtt a terapeuták minden jelentkezővel egyéni interjút folytatnak, amelyben tisztázódnak a páciens elvárásai és céljai a csoporttal kapcsolatban, a munka keretei (helyszín, időtartam, anyagi feltételek), valamint az esetleges személyi akadályok (pl. ha a páciens párhuzamosan más kezelésben vesz részt, előzetes ismeretségben áll a csoportvezetőkkel, vagy valamely más csoporttaggal , vagy a páciens számára aktuálisan valamely más, nem csoportos kezelési forma látszik alkalmasabbnak). A csoportvezetőknek és a csoport tagjainak a személyes történésekkel kapcsolatos titoktartási kötelezettségük van, ami nem terjed ki a csoportvezetők munkáját segítő konzulens szakember, az ún. szupervízor személyére. Utóbbi a csoportüléseken nem vesz részt, a csoportvezetőkkel esetileg, szakmai kérdésekben konzultál.
A kórházi körülmények között működő ún. csoportterápiák is alkalmazhatnak pszichodráma módszert, ám ebben az esetben a pszichoterápiának nem ez jelenti a vezető formáját, azaz a pszichodrámát más, szintén a kórházi osztály keretei között zajló gyógymódokkal is kombinálják. Ezeknek a csoportoknak a tagsága lassan, ám folyamatosan, a kórházi kezelés időtartama szerint változik, az ülések hetente egy-két alkalommal zajlanak.
A terápiás pszichodráma csoportokba azoknak a jelentkezését várjuk, akik neurotikus, szorongásos, depresszív tünetektől szenvednek, ami akadályozza őket a mindennapi életvitelükben. A már folyó gyógyszeres és/vagy egyéni pszichoterápiás kezelés nem ellenjavallata az ilyen csoportban való részvételnek.
FELSŐOKTATÁS
A csoportmódszerek – köztük a pszichodráma – az 1990-es években jelentek meg a felsőoktatás gyakorlatában, elsősorban a segítő foglalkozásokra felkészítő szakok tanterveiben, mint a személyiségfejlesztést szolgáló stúdiumok módszerei.
A stúdiumok célját a hallgatók önismeretének, szakmai szerepszemélyiségének és szociális, interperszonális készségeinek fejlesztésében határozzák meg a tantárgyi tematikák. E kurzusok kötelezően vagy szabadon választhatóan épültek be a felsőoktatási tantervekbe, és rengeteg szükségszerű ellentmondással járt a felsőoktatásban való meghonosodásuk.
A pszichodráma csoportok meggyökeresedése azokon a képzési területeken tudott megtörténni, ahol a képzési célok (képesítési követelmények) között egyértelműen artikulálódhattak a személyiségbeli alkalmasság és érettség kritériumai, valamint az interaktív cselekvési kompetenciák birtoklásának szükségessége. Továbbá ahol a szakma – és intézménypolitikai érdekek nem gátolták a kiscsoportban történő személyiségfejlesztő munka minimálisan szükséges feltételeinek (elegendő óraszám, csoportok létszáma, értékelés problematikája, finanszírozhatóság kérdése, stb.) kialakítását.
A pszichodráma módszerével vezetett személyiségfejlesztő, önismereti csoportok életben maradása és hatékonysága azon is múlik, hogy az intézményi tanári környezettel sikerül-e megismertetni és elfogadtatni saját értékorientációját és ebből következő sajátos munkamódját. Ez nem kis feladatot jelent a szakmai stáb számára.
Az optimális helyzetet a több szemeszteren áthúzódó, állandó összetételű, a tanóra rendszertől viszonylagosan függetlenített személyiségfejlesztő csoportok jelentik, amelyekben ily módon kialakulhatnak az elmélyült lélektani munka feltételei, s amelyek így a pszichodráma módszerrel történő fejlesztő tevékenységet is lehetővé teszik.
A pszichodráma módszerrel vezetett személyiségfejlesztő csoportok a felsőoktatásban elsősorban általános vagy tematikus önismereti céllal, vagy valamilyen szakmai szerepre felkészítő tartalommal jelennek meg a tantervekben. E kurzusok célja a hallgatók pályaszocializációjának elősegítése, a hivatásszemélyiség kialakulásához szükséges attitűdök, készségek, képességek fejlesztése. A sajátélményű csoportban való részvétel lehetővé teszi, hogy a hallgatók a csoportfolyamat kibontakozása során gyakorolhassák az önmegjelenítés, az önartikuláció hatékony formáit, s fejlesszék azon képességeiket, amelyek lehetővé teszik a jobb személyközi alkalmazkodást és a számukra megfelelő szociometrikus státus kiépítését is.
A pszichodráma módszere kiválóan alkalmas arra, hogy a hallgatók betekinthessenek saját személyiségtörténetükbe és késztetésrendszerükbe, s hogy megvizsgálhassák társas kapcsolati terüket, valamint ráláthassanak önmagukra – a szerepcserék sokaságán át – az aktuális Másik nézőpontjából is.
A pszichodráma módszerének kiváló terepe a szakmai szerepek elsajátítását elősegítő, a szakmai gyakorlat tapasztalatainak integrálását célzó esetmegbeszélő csoport is, hiszen a szerepcseréken keresztül differenciáltabbá válik a hallgatók Ön- és társészlelése, a tükrözés pedig elősegíti az elégtelenül működő én-részekkel való konfrontálódás eredményének az én-képbe és a saját tevékenységbe épülését.