A logopédia görög eredetű szó, jelentése beszédnevelés. A szűkebb értelemben vett gyógypedagógia kommunikációs zavarokkal foglalkozó ága. Eleinte a beszédhibák tanaként terjedt el, majd – mint a beszéd fejlődésének rendellenességeivel foglalkozó tudományág – a mai napig a gyógypedagógia egyik fő kutatási területe.
“Azok, akik a nyelvet pusztán gyakorlati eszköznek tekintik, melynek célja az, hogy környezetükkel megértessük magunkat, végzetes tévedésben leledzenek. Kívülről szemlélnek egy működést, mely belső. Egyszerűnek tartanak olyasmit, mely bonyolult és szövevényes.”
Kosztolányi Dezső
Mi a logopédia?
Kezdetben a gyógypedagógia részeként jött létre. A beszédzavarok felismerésével és korrekciójával foglalkozó tudomány. Mint beszédpatológia, a beszédzavarok kutatásával, megelőzés, diagnosztikájával, korrekciójával foglalkozó komplex tudomány.
Beszédkészség és beszédtechnika tréning ITT!
Feladata:
- prevenció; azaz felvilágosító munka kifejtése szülők, nevelők, orvosok körében, a veszélyeztetettek szűrése, előzetes fejelsztése
- a bezéd, a beszéd fejlődésének, annak zavarainak tanulmányozása
- logopédiai diagnosztika: megfelelő vizsgálóeljárások kidolgozása
- fejlesztő eljárások kidolgozása a beszédkórképek eredményes korrekciójához
A kommunikációs zavarok elsődleges és másodlagos típusokra oszthatók. Az elsődleges kommunikációs zavarok kóros hatás következtében, közvetlenül a beszéd különböző rendellenességeiben (az artikulációban, a beszédritmusban, a beszédmotóriumban és a beszédszenzóriumban) nyilvánulnak meg. A másodlagosak a különböző fogyatékosságokkal együtt járó vagy ezek következményeként fellépő sajátos beszéd-rendellenességekben jelentkeznek.
Beszéd fejlődés- és beszéd folyamatában a zavarok felléphetnek a beszédmegértés és a beszédprodukció szintjén is. Kihathatnak egy-egy részfolyamatra, illetve megjelenhetnek teljes egészében egy-egy mechanizmusban vagy érinthetik a beszéd valamennyi folyamatát.
Logopédus és feladatai
Logopédus az a gyógypedagógus, aki a beszédben akadályozott (beszédhibás, beszéd, hang- és nyelvi zavarban szenvedő) gyermekek és felnőttek ellátására képesített.
Tevékenységének része az egyes logopédiai kórformák vizsgálata, azok típusától, súlyosságától, halmozottságától függően, a társtudományok szakembereinek bevonásával, a megelőzés, a korai fejlesztés, illetve a kezelés és az utógondozás.
Logopédia tudománya
A gyógypedagógia alapfogalmának – a fogyatékosságnak – értelmezési változásai, több szempontú megközelítései hatást gyakoroltak a gyógypedagógia mindenkori kompetenciájának meghatározására. A gyógypedagógiának, mint minden tudományterületnek és mit tevékenységi területnek, folyamatosan változnak a kompetenciahatárai. A gyógypedagógia egyik jellegzetes kompetenciabővülését a kutatás és tevékenység minden életkorra való kiterjesztése jelentette:
A gyógypedagógiai segítés a „születéstől a halálig” végigkíséri a fogyatékos embert (korai fejlesztés, óvodai és iskolai nevelés, munkarehabilitáció, életvezetési tanácsadás, időskori gondozás.) A kompetencia további bővülésének mai napig is tanúi lehetünk: az iskolai tanulási nehézségek tömeges előfordulása kezdi kinyitni az iskolák kapuit a gyógypedagógia előtt. A speciális tanulási technikák, a tanulásterápiás eljárások, a tanulási problémák diagnosztizálását szolgáló módszerek a gyógypedagógia szűkebb köreiben alakultak ki, majd lényegesen szélesebb körben jelenik meg irántuk az igény.
A legtágabban értelmezett gyógypedagógiai kompetencia magában foglalja a fogyatékosságügy egészét: a speciális nevelési szükségletek kielégítése mellett, az érintett fogyatékos személyek egészségvédelmét, szociális biztonságát, munkaerőpiaci helyzetét, életminőségét, az érdekvédelmi, a szülői és szakmai szervezeteket.
A logopédia a beszédzavarok kutatásával, megelőzésével, diagnosztikájával és korrekciójával foglalkozó komplex tudomány. Egyaránt van gyógypedagógiai, pedagógiai, pszichológiai és medicinális oldala. Ma a beszédterápiák elsősorban pedagógiai koncepciójúak, azaz megváltozott az emberkép, a terápiás felfogás és a célrendszer. A logopédia célja, hogy a beszédhibák megelőzésével, továbbá a már kialakult beszédhibák és azok következményeként fellépett másodlagos elváltozások korrekciójával ép beszédet hozzon létre.
A logopédia szó maga görög eredetű, latin szó. Első említése az i.e. 5-4. században Szokratész munkáiban történik (iskolai tantárgynak ajánlja). A tudományág elnevezése Fröchels-től ered, aki a beszédhibák tanaként, orvosi tudományként tartja számon. Különböző szerzők értelmezései némileg eltérnek abban, hogy a pedagógiai vagy orvosi tevékenységek körébe sorolják.
Országonként is eltérő a logopédia tudományági értelmezése. Csehországban a gyógypedagógiai, Franciaországi az orvostudományi, Lengyelországban a pszichológiai és a nyelvtudományi jellegű a logopédia szakmai hovatartozása.
Hazánkban is több nézet él. A megelőzésnek, diagnosztikának, korrekciónak egyaránt van pedagógiai, pszichológiai és medicinális aspektusa, s prioritásukat az adott beszédhiba határozza meg.
A beszédpatológia gyógypedagógiai vonatkozásai a logopédia, medicinális vonatkozásai a foniátria területére tartoznak. A korszerű szemlélet szerint a gyógypedagógiai, pszichológiai és orvosi feladatok megoldása nem egymás mellett, hanem összehangoltan, egymást kiegészítve történik. A modern szemlélet egyre nagyobb jelentőséget tulajdonít a megelőzésnek mint a leghatékonyabb terápiás formának.
A logopédia mint tudomány
A logopédiatudomány az általános gyógypedgógiai diszciplinák közé tartozik, a beszédben, nyelvben és kommunikációban gátoltak nevelésével, oktatásával, személyiségfejlesztésével foglalkozó speciális pedagógiai tudomány.
A tevékenységi körébe tartozó beszéd, nyelvi és kommunikációs funkciókkal foglalkozik, ezek fejlődésével, zavaraival kapcsolatos ismeretek tudományos feldolgozását, rendszerbe foglalását végzi. A logopédia pedagógiai dominanciájú, komplex, önálló tudomány.
Feladata, hogy a beszédhibák megelőzésének, a már kialakult beszédhibák, és a következményesen fellépett másodlagos elváltozások korrekciójának elméleti megközelítésével elősegítse a logopédiai tevékenységet, az ép beszéd létrehozását és a személyiség komplex fejlesztését.
A logopédia területén belül is kialakultak diszciplinák, ilyenek a:
- logopédia általános elmélete
- logopédia története
- logopédia szervezettana
- valamint a különböző logopédiai kórformák elméleti koncepcióit és terápiáját rendszerbe foglaló diszciplinák (pl. megkésett- és akadályozott beszédfejlődés, pöszeség, orrhangzósság, dadogás, diszlexia, hadarás, stb.)
A logopédia kapcsolata más tudományokkal
A logopédia tudományának rendszerében a különböző tudományágak integrált egészet alkotnak. Mind más szempontból közelítenek a beszéd- és nyelvi kommunikációs zavarokhoz. A logopédia kapcsolatban áll a:
- pedagógia tudományával – általános és beszédpedagógia,
- pszichológia tudományával – fejlődéspszichológia, beszédhibások pszichológiája, pszichodiagnosztika,
- a nyelvtudománnyal – fonteikai és fonológiai diszciplinák,
- fiziológiával – beszédszervek felépítése, működése
- orvostudományokkal – fül-orr-gégészet, foniátria, neurológia, pszichiátria, ortodoncia, genetika, szájsebészet, audiológia,
- a szociológiával és a szociálpszichológiával – a környezet szerepe a beszéd és nyelv elsajátításában,
- kommunikációkutatással.
Mindezek a tudományágak a logopédián kívül egymással is kapcsolatba kerültek, új tudományterületeket létrehozva:
- pszicholingvisztika,
- neurolingvisztika,
- szociolingvisztika,
- neuropszichológia.
Beszédkészség és beszédtechnika tréning ITT!
forrás: www.beszed.hu