Vannak jó stratégiák, amelyeknek csak egy bajuk van, hogy nem lehet velük egy életen át tanulni.

Az, hogy van egy stratégiám, amely ma működik, nem jelenti azt, hogy az holnap, holnapután vagy jövőre is működni fog, miután módosulnak a környezeti tényezők és feltételek. Mindannyian ismerünk embereket, akik azért jutottak rossz helyzetbe vagy betegedtek meg, mert nem voltak képesek reagálni folytonosan változó környezetükre. Mindegyikőnkkel rengeteg minden történt eddig életünk során. Ezek a tapasztalatok alakítják jövőnket. Hogy milyen jövő kerekedik ki múltunkból, nagyban függ attól, hogyan bánunk múltunkkal, magunkkal. Életünk egyes eseményei bizonyos sorrendben történtek meg velünk. A sorrendet valószínűleg nem tervezte meg senki sem, egyszerűen így adódott. A saját magunkkal kapcsolatos megértésünk nagy része ezen a némiképp összevissza sorrenden alapszik. Mivel csak egyféle sorrend van, legtöbben csak egyféleképpen értjük meg a dolgokat. Ez korlátozhat. Ha életünk eseményei más sorrendben történtek volna, most más lenne a megértésünk és akár egészen máshogyan viselkednénk vagy éreznénk magunkat. Vannak, akik csak egyféleképpen tudják felhasználni tapasztalataikat, ekkor nagymértékben korlátozhatják magukat és sok mindent nem vesznek majd észre, sok gondolat meg sem fordul a fejükben és sok helyre nem is jutnak el.

Túlkommunikált társadalmunk egyik legnagyobb hibája a kommunikációs folyamatok rossz hatékonysága.

Mi a megoldás?

Szeretnék egy gondolatot elültetni bennetek, amely szerintünk mérföldkő az önismeretben, a fejlődésben. Ahányszor csak bizonyossá váltok valamiben, mert sorozatosan sikerül, kezdjetek el gyanakodni:

Vajon mi az, amit nem veszek észre?

Amikor beválik valami, az nem jelenti azt, hogy más nem válna be, és azt sem, hogy nem lehet mást csinálni, ami talán még értékesebb. Gyakran megtörténik, hogy akikkel találkoztam és beszélgettem, ugyanazzal a megértéssel távoztak, mint amivel érkeztek. Egészen bámulatra méltóan bármi újat képesek az általuk ismert és megszokott keretek közé begyömöszölni. Így persze semmin sem változtattak. Minél sikeresebb az ember, annál elbizakodottabbá válhat, és annál kevésbé valószínű, hogy megálljon, s elgondolkodjon:

Mi az, amit nem csinálok? Mit csinálhatnék másképp?

Sokan teszik, hogy elképzelik magukat, hogy milyenek szeretnének lenni. Aprólékosan, pontosan építik meg ezt a képet, s a képen akár még látják is magukat, hogy milyen szép és precíz mozdulatokkal végzik munkájukat. Ekkor nagy lehet a vágy, hogy „csak egy kicsit” belépjünk az elképzelésünkbe, hogy megéljük azt, hogy milyen lenne, milyen lesz. És átérezzük az elképzelésünket… Ám ez nem jelenti azt, hogy el is jutottunk oda a megfelelő minőségben, sem azt, hogy megtanultunk valamit közben magunkról. Kiválóan lehet ámítani magunkat ezzel.

A gondos alapozás ne teher legyen, hanem kíváncsi kutatás, információszerzés!

A matematikus a megoldás kidolgozása után nem dől elégedetten hátra a karosszékében és mondja, hogy kész, hanem gondosan ellenőrzi az eredményt és az utat, ahogyan az eredményre jutott. Ugyanis ha ezt ő nem végzi el, megteszik helyette mások. Ezt nevezik alaposságnak.

Ez az egyre növekvő kíváncsiság még a legszürkébb feladatot is épp olyan színessé, örömtelivé, érdekessé varázsolja, mint a legizgalmasabbat.

Enélkül élni, dolgozni olyan, mint folyamatosan sorban állni!

.

.

Jelentkezz kommunikációs tréningünkre és megtanulhatod,

mit lehet érdemes másképp csinálnod, hogy számodra megfelelően

működjenek a dolgok!

KLIKK IDE… NLP Kommunikációs tréning