Minden évszaknak megvan a maga sajátos varázsa, s minden évszak minden hónapjának különös hangulata van. Mi magyarok szerencsések vagyunk, mert minden időszaknak megvan a maga ünnepe, mindig van mire készülni.
Az abszolút felhőtlen kikapcsolódás és a szabadidő legteljesebb kihasználása minden bizonnyal nyáron következik el. Véget ér az iskola, a dolgozók kiveszik jól megérdemelt szabadságukat, nyaralni indulók tömegei kelnek útra. Néha az embernek olyan érzése támad, hogy minden a nyárról szól, az év többi időszakában élni sem érdemes.
Furcsa trend kialakulásának lehettünk szemtanúi az elmúlt pár év leforgása alatt. A jelenséget hívhatjuk nyár végi depressziónak, amely nem csak az iskolásokat érinti. Ahogy nyúlnak az éjszakák, rövidülnek a nappalok, az esti órák forrósága fokozatosan megszűnik, hogy már nem esik jól kardigán nélkül sétára indulni… A béklyó újbóli közeledése sokak számára fájdalmas fenyegetés, és éppen ez az, ami a nyár addigi varázsát sok esetben igazi rettegéssé változtatja.
A kontinentális éghajlatnak köszönhetően az időjárás változása remekül nyomon követhető hazánkban s a nyár végi depressziónak elkeresztelt jelenség felbukkanásának a magyarok manapság olyannyira tapasztalható rossz hangulata is széles teret enged. Sajnos ez nem jó hír, de ha idejében cselekszünk, akár javunkra is fordíthatjuk a rosszkedv felbukkanását.
Hogy hogyan? A válasz nagyon egyszerű. Csak készítsünk egy gyors számvetést, hogy miért is kellene búslakodnunk s nézzük meg, tényleg van-e rá okunk.
1. A hőmérséklet változása
A hideg időszak beköszönte sokakat lelomboz, de miért is? Az utóbbi években tapasztalható szélsőséges forróság után igenis frissítően hat az enyhülés, végre egész hétvégén kint lehetünk a szabadban anélkül, hogy napszúrást kapnánk, vagy pecsenyévé égnénk. A hűvös idő következtében előkerülnek elfeledett ruhadarabjaink, és kitűnő alkalom kínálkozik a ruhatárunk felfrissítésére. Ez lenne az oka a nagy szomorúságnak?
2. A nyári szabadidő tevékenységeket a vég nélküli tanórák váltják fel
Nincs ebben semmi rossz. Újra láthatjuk kedvenc osztálytársainkat, elegendő időt tölthetünk velük, és – igaz ami igaz – az iskolai falai közt sok olyan csínyre vetemedhetünk, amelyekre másutt nem lenne alkalmunk. Végre újra nagyokat nevethetünk az osztályfőnök suta viccein, vagy mérgesen bosszankodhatunk a testnevelő tanárnő legújabb pasiján – nem fair, hogy mindig ilyen tuti fickókkal jelenik meg. Agyon bosszanthatjuk legnagyobb vetélytársunkat a legújabb ruháinkkal s végre annak a szemtelen osztálytársunknak is megmondhatjuk, mit gondolunk róla. Igaz, hogy – legyünk őszinték – mindezen dolgok valódi értéke csak az idők múltával válik majd nyilvánvalóvá, mégis, addig is kellemes perceket szerezhetünk magunknak, ha nem hagyjuk a nyár végi rossz hangulatot teljesen magunk fölé kerekedni.
És ne felejtsük el hobbiinkat sem. Nyáron a táncklubban és az iskolai kosárlabdacsapatban is szünet van – nyár végén azonban újult lelkesedésünket felébresztve az őszi kezdéskor csúcsformában tündökölhetünk majd.
3. A munkahelyi robot újbóli beköszöntése
Sokaknak nem kis megrázkódtatás a hosszú szabadság utáni újbóli munkakezdés. A probléma itt alapvetően a munkatársakban és a munka milyenségében rejlik. A rossz munkahelyi légkör megmérgezi a munkaidőt, sajnos ez tény. És az is tény, hogy aki olyan munkát végez, amit zsigerből ki nem állhat, az igen nehezen fogja értékelni az őszi hónapok beköszöntét, ami a fájdalmas monotonitás eljövetelének ígéretét hordozza.
Ha ez a helyzet, cselekedjünk. A rossz hangulat generálásáért felelős kulcsszemélyeket a többiek segítségével lehet megzabolázni. A közös összefogás közelebb hozza egymáshoz a munkatársakat, az egyenes beszéd pedig a jogos elismerés fényét villantja fel. Ha pedig ki nem állhatjuk, amit csinálunk: ismerjük be, hogy eljött az idő a váltásra. Hány olyan topmenedzserről hallani manapság, aki fizetést és pozíciót sutba dobva virágboltot nyit a kertváros egyik csendes utcájában, majd a megelőző időszak stresszes világát maga mögött hagyva boldogan él, még meg nem hal? Vagy az elégedetlen munkatárs, aki éppen hogy továbbképzés után érte el élete pozícióját s a folyamatos tanulásnak köszönhetően lépett be életébe a siker?
Ha pedig szeretjük, amit csinálunk, engedjük ambíciónkat a felszínre törni, határ a csillagos ég (és ez most nem az amerikai divatos önsegítő könyvek valamelyikéből unos-untalan idézett frázis).
Persze a kifogások az élet minden területén a végtelenségig szaporíthatók, de most az egyszer ne ez legyen a cél. Egész világunk a tökéletességről szól: egyetlen életcél lebeghet szemünk előtt, ez pedig a tökéletesség. Tökéletes pasi, tökéletes munka, tökéletes nyár… És ez a kulcsszó. A nyár vége miatt érzett szorongás mellé gyakran egy, a külvilág által generált, ugyanakkor fel nem ismert szorongás is társul: a hiányérzet bosszúsága. Ettől az idei nyártól a tökéletes kikapcsolódást vártuk, de már megint csőtörés volt otthon. A tökéletes szerelmet kerestük, de már megint csak futó kalandokba botlottunk. A tökéletes nyaralásra vágytunk, de túl hangos volt a zene. (Őszintén: nem olyan ez egy kicsit, mint a szilveszteri buli esetében?)
Itt az ideje attitűdöt váltani: a jövőben próbáljunk a nyár valódi szépségeire és örömeire koncentrálni, a tökéletességet hagyjuk ki a buliból, hogy úgy érezhessük, tényleg minden szuper volt. Így lesz tökéletes.
forrás: fokuszbanano.hu