Kedves látogató! Ez a weboldal jelenleg szerkesztés alatt áll.
A selfskills.hu oldal ami a működőképes oldalunk, megtudja nyitni ha, a következő linkre klikkel: selfskills.hu.
Köszönjük megértését.

Varga Zoltán - NLP Life Coach; kommunikációs tréning, önismereti tréning, nlp coach, life coach, business coach

Breaking News
Home / COACHING / Holografikus univerzum
Holografikus univerzum

Holografikus univerzum

Hologram a való világ?

Különböző tudományágak képviselői jutottak arra a meggyőződésre, hogy ez érzékszervek által tapasztalt világ csupán egy szelete a valóságnak. A mélyebb szinteken a teljes világegyetem összefügghet, és az elme nem csak vetítheti, de alakíthatja is a valóságot.

holografikus univerzum

A párizsi egyetemen 1982-ben különleges kísérletre került sor. Az Alain Aspect fizikus vezette kutatócsoport egyes vélemények szerint a 20. század egyik legfontosabb megfigyelését tette. Az eredményekről nem tudósított a média, és Alain Aspect nevéről is csak azok hallhattak, akik folyamatosan bújják a tudományos szaklapokat. Mégis vannak akik szerint az adott felfedezés felfordíthatja a tudományt. A francia kutatócsoport felfedezte, hogy bizonyos körülmények között a szubatomi részecskék, például az elektronok képesek egymás között az azonnali kommunikációra, függetlenül a közöttük húzódó távolságtól. Így nem számít, hogy 3 méterre vagy 10 milliárd kilométerre vannak-e egymástól.

Tudnak egymásról

A jelek szerint valahogyan mindegyik részecske tudja, hogy mit csinál a másik. A probléma ezzel csak az, hogy ellentmond Einstein azon tézisének, miszerint semmilyen információ nem haladhat a fénysebességnél gyorsabban. Mivel a fénysebességnél gyorsabb haladás egyet jelent az időkorlát áttörésével, a megdöbbentő kilátások arra indítottak néhány fizikust, hogy megkíséreljék megmagyarázni, mi állhat valójában az Aspect-féle megfigyelések hátterében. Másokat viszont az eredmények ennél is radikálisabb kísérletek elvégzésére ösztönözték. David Bohm, az University of London fizikusa például arra jutott, hogy Alain Aspect eredményei közvetve az objektív valóság cáfolatát jelentik. Tehát az univerzum kézzelfogható szilárd formája csupán látszólagos, a mindenki által megélt valóság gigantikus hologram.

Darabokban az egész

holografikus univerzum

Bohm megdöbbentő következtetésének megértéséhez tudni kell, mi is valójában a hologram. Ezeket a három dimenziós fényképeket lézer segítségével készítik. A megörökítendő tárgyat először lézersugárral pásztázzák. Egy második sugár fénye a visszaverődő mintával interferenciát hoz létre, és ezt a mintát örökítik meg a filmen. Előhíváskor a film csupán fényes és sötét vonalak kavalkádja, de ha lézerfénnyel világítják meg, megjelenik az eredeti tárgy három dimenziós képe. A hologramok viszont nem csak a háromdimenziós kép miatt különlegesek. Ha egy rózsa hologramját félbevágják és lézerrel világítják meg, a mindkét fél darab a teljes képet tartalmazza, bár kisebb méretben. Ha a darabokat tovább apírtják, minden kis darab az eredeti egész képet tartalmazza. A hagyományos fényképekkel ellentétben a hologram minden szelete az eredeti információ egészét tartalmazza. A “teljes egész a részletekben” megközelítéssel teljesen új utak nyílnak a természettudományok előtt. A nyugati vi lág tudósai mi ndi g i s hajlottak arra, hogy a fizikai jelenségek megértéséhez, legyen az béka vagy atom, a szétdaraboláson és a részletek tanulmányozásán keresztül vezet az út. A hologram viszont megmutatja, hogy a világban néhány esetben téves lehet ez a megközelítés. A holografikus struktúrák szétdarabolása nem az építőkövekhez, hanem kisebb egészekhez vezet. Ennek fényében Bohm más utat javasolt az Aspect-féle felfedezés értelmezéséhez.

Hal az akváriumban

Bohm szerint a szubatomi részecskék nem azért képesek egymással kapcsolatban maradni, függetlenül a távolságtól, mert valami titokzatos jel áramlik közöttük. Ehelyett a szétválasztottságuk nem más, mint a megfigyelőt becsapó illúzió. A kutató érvelése szerint a valóság valamely mélyebb rétegében ezek a részecskék nem különálló egységek, hanem egy alapvető egész kiterjesztései. A jobb megértés érdekében Bohm a következő példát vezeti elő. Képzeljünk el egy akváriumot, amelyben egy hal úszkál. Az akváriumot nem láthatjuk közvetlenül, és a benne szereplő világról is csak tévékamerák révén értesülünk. Az egyik kamera az akvárium elejét veszi, a másik az oldalát. A megfigyelő a két monitor képét figyelve azt gondolhatja, hogy a két hal külön-külön létezik, majd a halakat tovább figyelve felfedezi, hogy valami kapcsolat van közöttük. Amikor az egyik hal elfordul, a másik ugyanabban a pillanatban hasonló fordulót végez. Ugyanígy amikor az egyiknek az eleje látszik, a másik mindig az oldalát mutatja. Ha a teljes összeállítás továbbra is rejtve marad a megfigyelő előtt, az nyugodtan feltételezheti, hogy a halak valahogy összebeszélnek, ezért mozognak egyszerre.

Mélyebb a valóság

Bohm szerint a szubatomi részecskékkel pontosan ez történik az Aspect-féle kísérletben. A látszólagos fénynél is gyorsabb kommunikáció valójában arról árulkodik, hogy a valóságnak a kézzel foghatónál mélyebb rétegei is léteznek. A szemmel nem látható komplex dimenziókat ugyanúgy nem érzékeljük, mint a megfigyelő a halat körülvevő akváriumot. A részecskéket azért látjuk egymástól elválasztva, mert csak a valóság egy szeletét érzékeljük. Az ilyen részecskék nem különállóak, hanem részei a mélyebben meghúzódó egésznek, amely holografikus  oszthatatlanként viselkedik. És mivel a fizikai valóságban mindent ez épít fel, az univerzum is csak egy illúzió. A világegyetetemnek ezen fantomszerű viselkedés mellett más megdöbbentő tulajdonságai is lehetnek. Ha a szubatomi részecskék csak látszólag szétválaszthatóak, az annyit is tesz, hogy a valóság mélyebb szintjein a teljes világegyetem összefügg. Az emberi agyban meghúzódó szénatom elektronjai kapcsolatban állnak a Nap vagy tetszőleges távoli csillag felszínén lévő hidrogénatomok protonjaival.

Minden összefügg

Ahogy minden mindennel összefügg, értelmetlenné válik a világegyetem jelenségeinek osztályozása, mivel az összefüggő hálózatot alkotó természet fittyet hány minden ilyen felosztásra. A holografikus univerzumban még az idő és a tér sem tekinthető alapfogalomnak. A helymeghatározás minden formája csődöt mond olyan környezetben, ahol semmi sem válik el igazán a másiktól. Így az idő és a három dimenziós tér úgy viselkedhet, mint a halat mutató monitorok, és csak kivetülései a mélyebb rendnek. Bohm nem az egyetlen kutató, aki igazolva látja, hogy csupán hologram a világegyetem. Az agykutatás területén dolgozva Karl Pribram, a Stanford egyetem neurofiziológusa szintén arra a meggyőződésre jutott, hogy a holografikus lehet a valóság.

Agyi jelrögzítés

Pribram akkor dolgozta ki ezt a modellt, amikor az agyban az emlékek tárolási helyét kereste. Évtizedek során sok tanulmány jutott arra a következtetésre, hogy az emlékek adott helyhez kötöttség nélkül, a teljes agyban szétoszolva őrződnek. A múlt század 20-as éveiben Karl Lashley rendkívüli jeletőségű kísérletsorozatban mutatta ki, hogy bármely részletét távolítja el a patkány agyának, képtelen megszüntetni a műtét előtt megtanult bonyolult műveletsorra vonatkozó emlékeket. Akkoriban viszont senki nem állt elő olyan magyarázattal, amely leírhatta volna ezt a “teljes egész a részletekben” jelenséget. Pribram a 60-as években ismerte meg a hologram elvét, és rádöbbent, hogy megtalálta az agykutatók által régóta keresett magyarázatot. A kutató szerint az emlékeket nem neuronok vagy idegsejtek kis csoportja őrzi, hanem idegi impulzusok mintázatába kódolva hordozzuk, ahogy a lézerfény interferenciája elmenti a holografikus képet. Vagyis Pribram szerint agyunk holografikus tár. Ez az elmélet egyébként magyarázatot ad arra is, hogyan képes az agy ilyen kis helyen ennyi emléket megőrizni. Becslések szerint az átlagos emberélet során 10 milliárd bitnyi információt ment el az agy. Ez az Encyclopaedia Britannica adatmennyiségének ötszöröse. Jelek özöne A rendkívüli emlékezőtehetség nem az egyetlen talányos agytevékenység, amely értehetőbbé válik a holografikus agymodell által. Legalább ilyen rejtélyes, hogyan képes az agy megbírkózni az érzékszerveket érő különböző frekvenciák özönével, és hogyan képes valós időben értelmezni az érzékszervek jeleit. Pribram szerint az agy holografikus elvet használ a fogadott frekvenciák matematikai átalakítására. Ez az elmélet egyre több támogatót szerez. Hugo Zucarelli argentin származású olasz kutató a holografikus modellt kiterjesztette az akusztikai jelenségek területére. Ez az elmélet ugyanis megmagyarázhatja, hogyan képesek az emberek meghatározni a hang pontos forrását a fej elfordítása nélkül, még akkor is, ha csak egy füllel hallanak.

Eltűnik a valóság

Pribram holografikus agymodelljének legmegdöbbentőbb vonatkozása mégis az, amikor összevetik Bohm realitáselméletével. A világ megfogható képe így csak másodlagos valósággá változik, a tényleges környezet pedig frekvenciák holografikus kavalkádja lesz. Ebből a holografikus agy csupán néhány fontos frekvenciát választ ki, és érzékszervek jeleként értelmezi. Eközben az objektív valóság teljesen elsikkad. Keleti vallások már régóta azt tartják, hogy az anyagi világ illúzió, és bár azt gondolhatjuk, hogy fizikai lényként mozoghatunk a fizikai világban, ez is csak képzelődés. Valójában vevőkészülékek vagyunk a frakvenciák tengerében, és amit kiszűrünk ebből a kavalkádból, az csak egy szelete a valóságnak.

Természetes a telepátia

Bohm és Pribram elméleteinek egyesítését, a holografikus paradigmaként emlegetett megközelítést sok kutató szkeptikusan fogadta, másokat viszont felvillanyozott. Néhányan egyenesen azt gondolják, hogy ez a modell képes lehet megoldani tudományosan eddig le nem írható rejtélyeket, sőt általa a parapszichológiai jelenségek a természet részévé válhatnak. A holografikus paradigma által leírt univerzumban minden agy részét képezi a láthatatlan egésznek, és a telepátia pusztán a holografikus szint elérését jelenti. Hasonló módon a telekinézis (tárgyak mozgatása az akarat segítségével) szintén megszűnik rejtély lenni, hiszen az összefonódó mélyebb valóságban az egyén és a tárgy eleve egy. Bohm és Pribram egyaránt emlékeztetet arra, hogy sok vallási illetve misztikus élmény, például az univerzummal való transzcendens együvé tartozás érzése szintén a holografikus szint elérése lehet. A régi írásokban ugyanerre, a mélyebb valóság elérésére gondolhattak, amikor a kozmikus egység érzéséről számoltak be.

David Joseph Bohmdavidbohm

(1917. december 20. – 1992. október 27.)

Az Amerikai Egyesült Államokan született angol kvantumfizikus, akinek jelentős hozzájárulásai voltak az elméleti fizikához, a filozófiához, a neuropszichológiához és aManhattan tervhez.

Kezdeti évek

Bohm Wilkes-Barre-ban, (Pennsylvania) született. Apja magyar, anyja litván származású emigráns volt. Magyar édesapja eredeti neve Böhm, de ezt Bohmra változtatták az angolszász kiejtés könnyítése miatt. Nagyobb részt édesapja mellett nőtt fel, aki egy bútorbolt tulajdonosa volt. Bohm a pennsylvaniai állami gimnáziumban járt és ott érettségizett 1939-ben. Ezután a California Institute of Technology egyetemre járt egy évig, azután csatlakozott egy elméleti fizikusi csoporthozRobert Oppenheimer vezetése mellett a University of California (Berkeley) egyetemen, ahol doktori címet szerzett. Bohm szomszédságában lakott Oppenheimer több tanítványa (Giovanni Rossi Lomanitz, Joseph Weinberg, Max Friedman), és velük nem csak a fizikában mélyültek el, hanem radikális politikában is. Bohm vonzódott az alternatív társadalmi modellekhez, mint a Young Communist League, a Konspiráció elleni egyetemi bizottság és a Béke mozgalom egyetemi bizottsága, amelyeket a későbbi Edgar Hoover vezette FBI kommunista szervezeteknek minősített.

Hozzájárulás a Manhattan tervhez

A második világháború alatt a Manhattan terv számos Berkeley-beli fizikust mobilizált, hogy részt vegyen az első atombomba elkészítésében. Oppenheimer 1942-ben felkérte Bohm-öt, hogy vegyen részt a projektben, de a projekt vezetője,Leslie Groves tábornok nem engedélyezte biztonsági okokra, tekintettel korábbi politikai megnyilvánulásra a barátaival együtt. Bohm Berekeley-ben maradt, ahol fizikát tanított egészen addig, amíg nem fejezte be PhD‑tanulmányait, kissé ironikus körülmények között. Peat szerint (lásd referenciák) a szórásos számításokat (protonok és deuteronok ütközésekor), ami a PhD‑témája volt, és amelyek hasznosnak bizonyult a Manhattan tervben, azonnal titkosították. Biztonsági engedély nélkül Bohm-öt eltiltották saját munkája folytatásától. Nem védhette meg téziseit sem. Az egyetem megnyugtatására Oppenheimer igazolta, hogy Bohm sikeresen befejezte kutatásait. Később elméleti számításokat végzett a Y-12-nél a Calutrons részére Oak Ridge-ben, ahol az elektromágnesesen dúsított urániumon dolgoztak, amelyet a hirosimai atombombánál alkalmaztak.

Bohm elhagyja az USA-t

A világháború után segédprofesszor lett a Princetoni Egyetemen, ahol Albert Einsteinnel együtt dolgozott. 1949 májusában a McCarthyismus kezdetén az Amerika-ellenes ügyeket vizsgáló bizottság kihallgatásra rendelte be Bohm-öt a korábbi kommunistákhoz fűződő kapcsolatai miatt. Bohm megtagadta – ami egyébként jogában állt – hogy korábbi ismerősei, kollégái ellen hátrányt okozó vallomást tegyen. 1950-ben megvádolták azzal, hogy nem tett vallomást a Bizottság előtt és letartóztatták. 1951 májusában kiengedték, de a Princeton felfüggesztette. Kollégái mellette voltak és Einstein is akarta munkatársának. Végül az egyetem nem újította meg a szerződését. Bohm ekkor Brazíliába ment, ahol a São Paulo-i egyetemen a fizika tanszéken dolgozott, később Haifá-ba távozott a Technion-ba, majd Angliába (Birkbeck College, University of London)

Kvantumelmélet és a Bohm diffúzió

Bohmnek korábbi munkássága során számos jelentős hozzájárulása volt fizikához, különösen a kvantummechanika és a relativitáselmélet területeken. Berkeley-ben, mint doktorandusz, kidolgozott egy plazma elméletet és felfedezte azt az elektron jelenséget, amely Bohm-diffúzió néven vált ismerté. Az első könyve, az 1951-ben megjelent Quantum Theory jó fogadtatást nyert, Einstein is elismerően nyugtázta. Bohm nem volt megelégedve a kvantumelmélet ortodox megközelítésével, amelyet könyvében is leírt és elkezdte kidolgozni a saját megközelítését (Bohm interpretáció)- egy nem-lokális rejtett változós determinisztikus elméletet, amelynek jóslatai megegyeznek a nemdeterminisztikus kvantumelmélettel. Munkája és az EPR argument vált a legfőbb motivációnak a John Bell egyenlőtlenséghez, melynek következményeit még mindig vizsgálják.

Az Aharonov-Bohm effektus

Bohm 1955-ben Izraelbe ment, ahol két évet töltött a Technion-nál Haifában. Itt találkozott későbbi feleségével, Saral-lal, aki fontos figurává vált az elméletei fejlesztésében. 1957-ben Bohm az Egyesült Királyságba költözött, ahol tudományos munkatársa lett az University of Bristol egyetemnek. 1959-ben Bohm és tanítványa, Yakir Aharonov felfedezték a Aharonov-Bohm effektust, amely megmutatja, hogyan befolyásolhatja a mágneses tér a tér egy részét, ahol a tér árnyékolva van, miközben vektor potenciálja nem tűnik el. Ez mutatta ki először, hogy a mágneses vektor potenciál – ezidáig egy matematikai fogalom – valóságos fizikai (kvantum) hatással bír. 1961-ben Bohm az elmélet fizika professzora lett a Birkbeck College London-ban, ahol az összegyűjtött munkái ma is találhatók.

Az agy holonomikus modellje

Bohm az elméleti neuropszichológiai területén is tett néhány fontos hozzájárulást az agy működésének holonomikus modelljének kifejlesztésével. Karl Pribram stanfordi neurológussal együtt megalkották a Pribram elméletet, amely szerint az agy úgy működik, mint a hologram, kvantum matematikai elveknek és a hullám formák karakterisztikáinak megfelelően. Ezek a hullámformák hologramszerű szervezeteket alakítanak ki. Ezt az elméletet Bohm a Fourier analízisre alapozta, amely egy matematikai módszer komplex hullámformák lebontására szinuszos összetevőkre. A Pribram és Bohm által kifejlesztett modellben egy lencse pozicionálja a látást, hasonlóan a napfény által generált strukturált, a szivárványnál tapasztalt prizmatikus hatáshoz. Ez a látásmód teljesen más, mint a konvencionális „objektív valóság” modell. Pribram azt vallotta, hogy ha a pszichológia azt jelenti, hogy hogyan értjük meg a világot a jelenségei alapján, akkor arra úgy kell tekinteni, ahogy a fizikus Bohm gondolta.

Gondolat/gondolkodás, mint rendszer

Bohm érdeklődését felkeltette nemcsak az emberek és a természet közötti egyensúly felbomlásának folyamata, hanem az emberek közötti feszültségek, diszharmóniák is. „Egyesek csodálkoznak, mi is történik az emberiséggel. A technológia rohamléptekkel fejlődik vagy az élelemért vagy a pusztításért” Felteszi a kérdést: Mi a forrása ezen bajoknak? Írja: A forrás alapvetően a gondolkodás. Sokan azt gondolhatják, hogy ez bolondság, mivel pont a gondolkodás az az eszköz, amellyel megoldhatjuk a problémáinkat. Ez része a tradícióinknak. Mégis ez úgy tűnik, mintha azzal oldjuk meg a problémákat, ami forrása a problémáinknak. Ez ahhoz hasonló, mint ha elmennék az orvoshoz és beteggé tennénk. Valójában az orvosi esetek 20%-ban ez történik. Azonban a gondolat esetében ez jóval több, mint 20%.

Bohm a könyvében (Thought as a System: Gondolkodás, mint rendszer) fejtette ki véleményét a gondolkodásról: „…amit én értek a „gondolkodáson”, az egy része egy folyamatnak. Lényeges, hogy ne törjük részekre a gondolatot, a testet, a társadalmat.., mert ez mind egy folyamat része. Valakinek a gondolata az enyémé válhat és vice versa. Ezért félrevezető lenne felaprózni: az én gondolatom, a te gondolatod, az én érzésem, a te érzésed, stb. Azt gondolom, hogy a gondolkodás egy rendszer része. A rendszer egymással összekapcsolt dolgok halmazát jelenti. Ahogy manapság az emberek használják ezt a szót, az azt jelenti, mintha a gondolat (gondolkodás) egy teljesen független dolog lenne, aminek nincs kapcsolata mással és csak az adott embertől függ. Egy vállalat is rendszerként működik: ilyen részleg, olyan részleg, stb. Külön az egyes részlegeknek nincs értelmük, csak együtt képesek működni. A test is egy rendszer. A társadalom is egy rendszer bizonyos értelemben. Hasonlóképpen a gondolkodás, a gondolat is az….”

Bohm dialógusa

Kései éveiben Bohm szociális problémákkal is foglalkozott; írt egy megoldást, ami „Bohm dialógusa” néven vált ismertté, amelyben megállapítja, hogy a kommunikáció legfontosabb előfeltételei a szabad tér és az egyenlő státusz, továbbá a különböző vélemények elfogadása. Azt javasolta, hogy ha ezek a dialógus csoportok megfelelően széles rétegében elfogadottá válnak, akkor ezek segíthetnek felülkerekedni az társadalmi elszigeteltségen és fregmentálódáson.

Nyugdíjas évek

Bohm nyugdíjas éveiben is folytatta a kvantumfizikai munkásságát. Utolsó műve, amely a halála után jelent meg, a The Undivided Universe: A kvantum elmélet egy ontológiai interpretációja (1993), amelyet Basil Hiley-vel folytatott évtizedes együttműködése eredményeként írt meg. Több előadást is tartott, ahol mindig kihangsúlyozta a dialógus fontosságát, mint a szocioterápia részét, amely koncepciót a londoni pszichiátertől vette át. Többször találkozott a Dalai lámával. 1990-ben a Royal Society tagjává választották. Élete vége felé visszatért a depressziója, amitől már korábban is szenvedett. 1991 májusától a londoni Maudsley kórházban kezelték. Állapota rosszabbodott, ezért elektrosokk terápiával próbálkoztak. Ettől javult az állapota és elhagyta a kórházat; visszatérő depresszióját gyógyszeres kezeléssel enyhítették. David Bohm szívroham következtében hunyt el Hendonban (London) 1992. október 27-én, 74 éves korában. Egy londoni taxiban utazott és miután a sofőr nem kapott választ utasától, hátranézett és ott találta a halott Bohm-öt. David Bohm-öt széles körben elismerték, mint minden idők egyik legjobb fizikusa.

Ha tetszett amit oldalunkon olvasol, kérünk “nyomj egy like”-ot és oszd meg oldalunkat,

About selfskills

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>