Selfskills
“…Ezt tartom a legfontosabbnak, hogy milyennek kell lennie egy vezetőnek, hogy egyáltalán, milyen attitűdöket jelenítsen meg.
Egy hatékony vezető, az élet szerelmese és ezt a szeretetet folyamatosan ki is fejezi, meg is jeleníti.
Ez a szeretet kifejeződik abban, hogy egy nagyon széles érdeklődést tart fent, a különféle emberek iránt, a különféle kultúrák iránt. A legszélesebb körével az embereknek tud kapcsolatot kialakítani, és képes fejleszteni ezeket a kapcsolatokat. A legkülönfélébb könyveket olvassa. A legkülönfélébb zenéket képes élvezni és saját magában is művészi képességeket fejleszt, sőt akár gyakorol is. Egy ilyen vezető vonzóan öltözködik, mozgása is ilyen áramló, könnyed mozgás. Fizikailag fitten tartja, sőt egészen fitten tartja magát. Pozitív megközelítése van az élethez és alapvető belső melegsége és érzékenysége van, ami vonzó a többi ember számára. Egy ilyen ember, ha megérkezik, képes arra, hogy pozitív viszonyt létesítsen a csoporttal. Ez az első attitűd, ami fontos. A másik, pedig az, hogy egyfajta tisztelet és alázat legyen benne a többi ember felé. A vezetőnek van egy olyan különleges joga, különleges lehetősége, hogy belépjen a másik ember életébe és, hogy közvetlenül tapasztalja meg a másik ember életét és szociális viszonyait, más emberi kapcsolatait. De ezt, csak nagyon nagy alázattal lehet….
Vannak olyan vezetők, akik nem képesek arra, hogy ezt az érzékenységet megértsék vagy kapcsolatba lépjenek, saját autoritásukkal, vagy inkább saját lényegükkel. Sokan negatív módon tekintenek az autoritásra. Vannak, akik félelmet fejlesztettek ki magukban az „erős vezetővel” kapcsolatban. Egyszerűen félnek attól, hogy más embereken dominálnak, uralkodnak, és ez megakadályozza őket abban, hogy saját erejüket és kreativitásukat kifejezzék. Ezen az alapon elvetnek minden autoritást, és erőtlenül és segítség nélkül vannak. Más vezetőket pedig idegesít az, hogy meg kell kérni az embereket, hogy dolgozzanak velük. Azok a vezetők, akik aktívan képesek elképzelni magukat a legrosszabb helyzetekben is, miközben képesek fent tartani a vezető szerepüket, és eközben is képesek figyelni a csoport tagjaira és a csoport céljaira, egy sokkal nagyobb spontaneitást fejlesztenek ki.
Azok a vezetők pedig, akik a saját maguk megbecsülését, az önbizalmuk fent tartását, a többi csoporttag visszajelzésétől teszi függővé, általában túlhangsúlyozzák a barátságos csoportlégkört szerepét, ezért elkerülik a kihívásokat, a bonyolultságokat…”
Max Clayton
